Open Letter to the peoples of Europe, the European Union, EU Member States and their representatives on the Justice and Home Affairs Council 22nd September 2015
We, the undersigned international lawyers, gathered at the European Society of International Law 11th Annual Meeting in Oslo on 12th September 2015, and other international law scholars and experts, condemn the failure to offer protection to people seeking refuge in Europe, and the lack of respect for the human rights of those seeking refuge.
In particular, we express our horror at the human rights violations being perpetrated against those seeking refuge, in particular the acts of violence, unjustified coercion and arbitrary detention.
We note that European states have obligations not only to refugees and migrants on their territories, but that international refugee law rests on international responsibility sharing. The world’s refugees are disproportionately outside Europe. We note that over nine-tenths of Syrian refugees are in five countries, Turkey, Lebanon, Jordan, Egypt and Iraq. We note that around one quarter of Lebanon’s population comprises refugees.
We note that all European states have obligations not only to refugees as defined under the 1951 Convention on the Status of Refugees, but also to those protected against return under international human rights law and customary international law.
We note that this broad duty of non-refoulement protects all those at real risk of serious human rights violations if returned. They should be afforded international protection. EU Member States have further obligations under EU law. We urge European states and the EU to alleviate the humanitarian crisis, prevent further loss of life in dangerous journeys to Europe by providing safe passage, and live up to their obligations in international and EU law.
We recall the legacy of Fridtjof Nansen, the first League of Nations High Commissioner for Refugees, and the initiator of the Nansen passport, created to facilitate the safe passage and legal migration opportunities for refugees and stateless persons.
We urge European states and the EU to:
- meet their obligations of international responsibility-sharing, to resettle significant numbers of refugees and provide aid to countries hosting large numbers of refugees.
- as regards those seeking protection in Europe, abandon those policies which prevent safe and legal access to protection. The UNHCR estimates over 2,860 people have died at sea trying to get to Europe this year alone. Suspending carrier sanctions and issuing humanitarian visas would largely prevent the need for those seeking refuge to make dangerous journeys.
- respect and protect the human rights of those seeking refuge once they are in Europe, including by enabling them to access asylum procedures or ensuring safe passage to countries where they wish to seek international protection.
- immediately suspend Dublin returns of asylum-seekers to their first point of entry, but ensure that its rules on family reunification are implemented fully and swiftly.
- relocate asylum-seekers and refugees in a manner that respects the dignity and agency of those relocated, and increases Europe’s capacity to offer protection.
- replace the Dublin System with one which accords with international human rights law and respects the dignity and autonomy of asylum-seekers, and supports international and intraEuropean responsibility-sharing. - implement fair and swift procedures to recognize all those in need of international protection. - while claims are being examined, afford those in need of international protection, at a minimum, the reception conditions to which they are entitled in international human rights and EU law.
- respect the right to family life, including positive obligations with regard to family unity, facilitation of swift family reunification and family tracing.
- treat all refugees, asylum-seekers and migrants with dignity and respect, respecting and protecting their human rights, irrespective of status.
________________________________________________________________
For the NINE pages long list of signatories see:
http://ohrh.law.ox.ac.uk/wordpress/wp-content/uploads/2015/09/open-letter2.pdf
A magyar netto bér harmada az EU átlagnak. IIyen jól teljesítünk. A csehek bére harmadával, a szlovákoké negyedével több. Nemsokára bolgárok és a románok is lehagynak.
To defy government propaganda about "Hungary performing well" and "the reforms function". The average netto income in the Czech Republic is one third, in the Slovak one quarter larger than in Hungary. Soon Bulgaria and Romania will also overcome Hungary
http://videotorium.hu/hu/live/view/417,Utkereses_menekultek_menedekkerok_migransok_-_Kutatok_Ejszakaja_2015http://videotorium.hu/hu/live/view/417,Utkereses_menekultek_menedekkerok_migransok_-_Kutatok_Ejszakaja_2015
http://opil.ouplaw.com/page/refugee-law
"In response to the refugee crisis in Europe, Oxford University Press has made more than 30 book chapters, journal articles, and pieces of content from online resources freely accessible to assist those working with refugees on the ground, as well as anyone who would like to know more about the framework of rights and obligations concerning refugees. The materials are structured around four key questions: who is a refugee, what rights do they have, what are transit states’ obligations, and what are the duties of the state where a refugee applies for asylum. Other useful resources are linked to at the bottom of the page."
(here at the top, first)
CONGRATULATIONS, OXFORD!
Na hányan szavaztak az EU-ban 120 000 menekült áthelyezése mellett? 23-an. Igen a lengyelek is! Sőt a britek is! Ellene: Magyarország, Csehország, Szlovákia, Románia. Tartózkodott: Finnország.
Mit csinált a magyar kormány?
- csúfosan megbukott az ellenző politikájával.
- kihúzatta magát a határozatból: az eredeti változatban 54 000 ember vettek volna át tőlünk. A véglegesben nincs meg nevezve Magyarszág.
Hazaárulás volt-e nem elfogadni a segítséget, amit tálcán kínáltak? döntsön az Olvasó!
A kormány úgy tesz, mintha a "hotspotok" - mikből nem kérnek - nagy táborok lennének.
A valóság más.
Idézek az ötletet felvető dolumentumból Brüsszel, 2015.5.13.
COM(2015) 240 final. Az Európai Migrációs Stratégia
"A Bizottság először is forróponti /így magyarították a "hotspot"-ot-NB/ megközelítést alakít ki, amelyben az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal, a Frontex és az Europol a helyszínen működik együtt a leginkább érintett tagállamokkal, hogy gyorsan azonosítsa és nyilvántartásba vegye a beérkező migránsokat, és rögzítse azok ujjnyomatát. Az ügynökségek munkája kiegészíti egymást. Azokat, akik menedéket kérnek, azonnal bevonják a menekültügyi eljárásba, amelynek során az EASO támogató csoportjai segítik a menedékkérelmi ügyek lehető leggyorsabb feldolgozását. Azok esetében, akik nem szorulnak védelemre, a Frontex az illegális migránsok visszatérésének koordinálása révén segíti a tagállamokat. Az Europol és az Eurojust támogatást nyújt a fogadó tagállam nyomozásaihoz az embercsempész és emberkereskedő hálózatok felszámolása céljából."
Táborról, elhhelyezésről nincs szó. Az emberi kapacitások kiegészítéséről és a kettőződés (rendőrési és menekültügyi ujjlenyomatvétel, kétszeres biztonsági ellenőrzés) kiiktatásáról igen. Nekünk a hatékonyság nem kell, vive la chaos! ___________________
Update: Íme a Bizottság leírása a hotspotokról:
http://ec.europa.eu/dgs/home-affairs/what-we-do/policies/european-agenda-migration/background-information/docs/2_hotspots_hu.pdf
"A szerdai plenáris vitában a Tanács elnöksége nevében felszólaló luxemburgi bevándorlás- és menedékügyi miniszter, Jean Asselborn ugyanakkor arról tájékoztatta a képviselőket, hogy Magyarország nem tekinti magát front-országnak, és ezért nem kívánja kihasználni az áthelyezési mechanizmust." (Bruxinfo)
Szóval nem vagyunk frontország.
Nyilván azért nem kérjük, hogy 54000 ember áthelyezzenek innen, mert összesen nincs annyi menedék-kérő az országban. Csak ezt be kellene vallani
Arra gondoltam, hogy a Facebookon közzétett gondolataim közül egynéhányat a FB-t nem használóknak is elérhetővé teszek
A leterített jog
A Menedék Migránsokat Segítő Egyesület és a Magyar Helsinki Bizottság közös nyilatkozata a szeptember 15. óta hatályos menedékjogi szabályokról
A magyar–szerb határnál létrehozott két konténersor („tranzitzóna”) és az azokban lefolytatott eljárás jogsértő, embertelen és nemzetközi kapcsolatainkra ártalmas.
A konténerekben a ruházatátvizsgálás és a fényképezés/ujjlenyomatvétel után a kérelmezőnek egy különösen gyors eljárásban – amelynél a tolmács csak telefonon működik közre – adják át azt a határozatot, amely szerint nem Magyarországnak, hanem Szerbiának kell eljárnia az ügyében. Vagyis nem azt mondja ki a határozat, hogy a kérelmező nem menekült, hanem azt, hogy a „kell-e menedékjogot biztosítani a kérelmezőnek?” kérdést Szerbiának kell eldöntenie, s ha menekült, akkor Szerbiának kell ellátásáról gondoskodnia addig, amíg a saját lábára nem áll. Az Európai Unió statisztikái szerint a szír, afgán és iraki kérelmezők átlagosan 75–95 %-a minősül menekültnek.
A magyar állam a területén beadott kérelmek elfogadhatatlannak nyilvánításával az érdemi eljárás lefolytatásának és a menedék nyújtásának feladatát áthárítja Szerbiára. Mégpedig egy többszörösen jogsértő eljárásban.
A kialakult helyzet legkritikusabb pontjai a következők:
1. Szerbia nem biztonságos ország, még akkor sem, ha a kormány rendeletében ezt állítja róla. A szerbiai viszonyokat a kormánynál sokkal behatóbban ismerő ENSZ Menekültügyi Főbiztosság, az Amnesty International és a magyar Kúria is ellenkezőleg gondolja. Szerbia 2013-ban a sok ezer kérelmező közül mindössze két török és két szír állampolgárnak nyújtott védelmet, 2014-ben még több kérelmező közül egyetlen töröknek és öt szírnek.
2. Eszerint a Szerbián keresztül érkezők kérelmét nem szabadna elfogadhatatlannak tekinteni. Ha a BÁH mégis ezen az alapon akarja lezárni az ügyet – nem döntvén arról, menekült-e a személy vagy sem – a kérelmező felülvizsgálati kérelmet nyújthat be, amelynek a kiutasítás végrehajtására halasztó hatálya van – a törvény szerint. A gyakorlatban azonban a kérelmezőt azonnal kikísérik a kerítés és a magyar–szerb határ közötti keskeny sávba. Így a hatékony jogorvoslathoz való joga elenyészik, hiszen étlen-szomjan a termőföldön ülve aligha lesz abban a helyzetben, hogy olyan iratot szerkesszen, amelynek alapján a szegedi bíróság kimondhatja, hogy a hatóság tévedett, mert az adott személy tekintetében Szerbia nem biztonságos, így ügyét érdemben kell vizsgálni. A hatékony jogorvoslat hiánya nyilvánul meg a kiutasítás elleni védekezés lehetőségének elfojtásában is. Miképpen is tudna a kiutasított a kiutasítás jogszerűségét vizsgáló bírósági eljárásban a kerítés túloldaláról részt venni?!
3. A bánásmód embertelen, a kérelmezők túlnyomó többsége menekült, akinek a védelmére Magyarország az 1951.évi genfi egyezményben kötelezettséget vállalt, és ez az egyezmény nem ismeri a biztonságos harmadik ország kibúvóját. Vagyis: a magyar hatóságok valóságos menekülteket lényegében kilöknek a két ország határterületére, ahol semmilyen infrastruktúra nincs és semmilyen garancia nincs arra, hogy Szerbia ügyükben el fog járni.
4. Az eljárás sérti a magyar-szerb határon történő visszaadásra vonatkozó EU–Szerbia egyezményt. A 2007. évi egyezmény szerint „egy személy visszaadatását megelőzően Szerbia és [Magyarország] illetékes hatóságai írásban előre rögzítik az átadás időpontját, a belépés helyét, az esetleges kíséretet és az átadásra vonatkozó egyéb szükséges információt”. Ebből semmi sem valósul meg, amikor a kérelmezőt kiutasítják és a határra kísérik.
5. Az eljárás sérti a menekülő és a biztonságos harmadik ország informálására vonatkozó kötelezettséget. Az úgynevezett eljárási irányelv vonatkozó szabálya szerint ha egy államban alkalmazzák a biztonságos harmadik ország kategóriáját, akkor „a kérelmező számára kiállítanak egy dokumentumot, amely a harmadik ország hatóságait az illető ország nyelvén tájékoztatja, hogy a menedékjog iránti kérelmet érdemben nem vizsgálták”. Ez most nem történik meg, így ez uniós kötelezettségszegés.
6. Az eljárás megtévesztő. A magyar hatóságok azt a képzetet keltik, hogy a konténersor nincs Magyarország területén, aki oda belép, még nem lépett be Magyarországra. Ez nem igaz. Nincs „senkiföldje” a két ország között, a konténersor magyar terület, ahol magyar törvényeknek kellene érvényesülnie. Ebből az is következik, hogy akinek a kérelmét befogadhatatlannak találják – ismételjük: nem azt mondják ki róla, hogy nem menekült, csak azt, hogy ügyében Szerbiának kellene eljárnia! –, azt a rendőr nem Szerbiába kíséri a kiutasítás nyomán, nem is a „senkiföldjére”, hanem a kerítés Szerbia felőli oldalán levő magyar területre. Ha Szerbia – joggal, hiszen a vonatkozó eljárást Magyarország nem követi – megtagadja, hogy ezt a személyt visszaengedje, akkor magyar területen marad – a semmiben. Ez is embertelen bánásmód.
7. Az eljárás alkalmatlan a probléma kezelésére: napi száz kérelemről döntenek, miközben több százan, akár több ezren keresnek oltalmat. A feltorlódó sokaságban – okkal – nőni fog a feszültség.
8. Az eljárás tönkreteszi a szomszédsági kapcsolatainkat.Ha Magyarország áttereli az útvonalat Horvátország és Szlovénia felé ezzel azt juttatja kifejezésre: nincs benne semmi szolidaritás, rövidlátó és önző politikát folytat. Ha azt reméli, hogy a 7,5 milliós Szerbia fog eljárni az idén rajta keresztül érkező két–háromszázezer ember ügyében és fog menedéket nyújtani az arra jogosult 70–90 százaléknak, akkor politikailag vak, és a lehetetlent kívánja, megrontva ezzel a kényesen óvandó jó magyar–szerb kapcsolatokat.