"Csak a szégyen jár(t) vele" - mondtuk egykor, (szocializmus alatt, után) mikor kitüntetésünket, amellyel nem járt kibélelt boríték, átvettük. Nem volt ez másképp, mikor a Lovagkeresztet kaptam. 
Azt álmomban sem gondoltam, hogy a játékos-önkritikus szavak keserű epévé válnak.
Ha nem adom vissza azért teszem, mert Radnóti Sándorra hallgatok: nem ezektől a nácibabusgatóktól kaptam, nekik nem adom. 
"Elviszem magammal", a szabadság egyik kis szigetére.
De, egyetértek azokkal akik tiltakozásképpen visszaadják, Annak is van értelme. Nem egymegoldásos a feladat

Kovács László Imre az eredmény megállapíthatatlanságához fűződő blogbejegyzésemhez az alábbi kommentet fűzte: 

"Úgy gondolom, hogy a kérdés megítélésekor nem lehet csak az Alaptörvény szövegéből kiindulni. Azt pontosan tudjuk, hogy hányan szerepelnek a központi névjegyzékben. 2013. évi CCXXXVIII. törvény a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról: "78. § A népszavazás eredményének megállapítása során az Alaptörvény 8. cikk (4) bekezdésében foglalt érvényességi feltétel vizsgálatakor a szavazás napján a központi névjegyzékben szereplő, a népszavazáson részt venni jogosult választópolgároknak a számát kell figyelembe venni." A központi névjegyzékbe kerülés feltétele a magyarországi lakóhellyel nem rendelkező (határontúli) állampolgárok esetében a regisztráció. Ezt pedig az országgyűlési választásokról szóló törvény szabályozza."

Van, aki bizonytalan a népszavazáson teendőit illetően. 

Javaslataim alant. (Hosszabb, kicsit)

Két kategória van: az  érvényesség  és az  erdeményesség.
Érvényes a népszavazás, ha a választópolgárok (2016. augusztus 15-én: 8 263 198 fő) több mint fele ÉRVÉNYES szavazatot ad le. (Alaptörvény, 8. cikk)
Eredményes a népszavazás, ha érvényes és nincs szavazategyenlőség.
Alaptörvény 8. cikk: "Az országos népszavazás érvényes, ha az összes választópolgár több mint fele érvényesen szavazott, és eredményes, ha az érvényesen szavazó választópolgárok több mint fele a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott."
Mi következik ebből?

Az érvénytelen szavazat ("menjetek ti a jó büdös..." piros filccel, vagy a be nem dobott lap) nem járul hozzá az érvényességi küszöb teljesítéséhez --> mindenki mehet szavazni csak vágja zsebre a lapot vagy írja rá az üzenetét.

Érdemes-e elmenni azért, hogy az eredményességi küszöböt emeljük? Az eredményességnek van fix alsó határa: a szavazásra jogoultak egynegyede (ma: 2 065 800) tegyük fel, hogy annyit a rezsim összehoz.

Megnehezítik-e a helyzetét az "igen"-ek? Csak akkor, ha több mint ugyanennyi van belőlük, ami valószinűtlen, tehát az eredményességi küszöb emelése végett nem érdemes elmenni.

Egyetértek tehát azzal, hogy ha valaki a helyi közösségétől fél és azért nem mer távolmaradni,  mert a környezete ellenzékinek tekintené és ezért sújtaná, az menjen el, de ne adjon le érvényes szavazatot.

Ennek az az értelme, hogy az "igen" szavazattal közelebb hozná az érvényességet és ezzel a "nem"-ek érvényes, kötelező győzelmét. Ha sokkal több mint kétmillió ember akar "nem"-mel szavazni (mondjuk 3,5 millió), akkor egy bő félmillió jámbor "igen" éppen érvényessé (és a sok "nem" miatt: eredményessé) teszi a szavazást.

Mivel indokolható az, hogy az "igen" sem jó válasz, miért nem bölcs ebben a propagandaakcióban a kormányt érvényes szavazattal segíteni?

A feltett kérdés értelmetlen, tehát hitelesen és jogilag értelmezhetően nem megválaszolható. A "kötelező betelepítés" fogalmát sem az Európai Unió joga, sem a magyar jog nem ismeri, ezért nem tudni sem azt hogy, a "nem"-nek, sem azt, hogy az "igen" válasznak mi lenne a következménye.

A népszavazás tárgya nem tisztázott: a Kúria 2016 májusi végzése (a Knk.IV.37.222/2016/9. számú végzés) a 2015 szeptemberi EU tanácsi határozatra vonatkoztatja, aminek a következtében 1294 menedékkérő ügyének elbírálását kellene vállalnunk, a kormány a még el sem fogadott jövöbeli szabályokra, amelyeknek a tartalma nem tisztázott. (Ha az 1294 ember ügyének elbírálását vállalnánk, azért 2,8 milliárd forint támogatást kapnánk az EU-tól, fejenként 6000 eurót).

​ Az álkérdés feltétele csak a valódi dilemmákra adandó válasz halogatására szolgál. A kormánynak egyrészt a hazai társadalmi gondokkal kellene foglalkoznia az egészségügytől a reménytelen helyzetbe került csoportok felkarolásáig, másrészt teljesítenie kellene az Európai Unióról szóló szerződés lojális együttműködésre vonatkozó 4 (3) cikkét és részt kellene vállalnia az unió közös erőfeszítéseiben az érkezők szűrése, a védelemre jogosultak védelme és a védelemre nem jogosultak visszaküldése terén. Magyarország nem tekinthet el attól sem, hogy a szír válság a legnagyobb terheket a szomszédos országok közül Libanonra, Jordániára és Törökországra rótta, ezért ha az EU legalább szimbolikus részt vállal az odakerült menekültek helyzetének javításából (akár anyagi hozzájárulással, akár az Európába áttelepítéssel), akkor Magyarországnak a jó hírneve és erkölcsi tartása megőrzése végett abban részt kell vállalnia.

A kormány a tőle megszokott éleslátással 2016. március 31-én biztonságos származási országnak nyilvánította Törökországot, vagyis olyannak, ahonnan nincs ok menekülni. (Ld. a 63/2016. (III. 31.) Korm. rendeletet amely Törökországot beiktatta a biztonságos származási országok (nemkülönben a biztonságos harmadik államok) listájába /191/2015. (VII. 21.) Korm. rend/)

Gondolom ideje van az eredeti állapot visszaállításának!

A szabotőrők egyre nyíltabban támadják a kormányt, éppen a saját honlapján.

Az alanti kép azt mutatja, hogyan bizonyítják azt, hogy Bakondi gátlástalanul hazudik

Ha van annak a közösségnek erkölcsi parancsa, amelyhez tartozunk, azt követni kell. A korábban, másoktól kapott kitüntetés átadása a jelenleg a hatalmukkal visszaélőknek nem ilyen, mert az semmiképp sem állítható, hogy az a sokszáz ember, akit ezzel kitüntettek, erkölcsileg köteles lenne most lemondani a lovagkeresztről (vagy bármely kormánykitüntetésről), aminek egykor talán még örült is, mert valódi érdemei őszinte és kompetens elismerésének tekintette.

A itltakozás, a kesztyű (a kereszt) pofájukba vágása politikai gesztus, a politikai aktivitás (harc) megengedett és elismerésre méltó formája, függetlenül attól, kitehető-e hatékonysági vizsgálatnak. Attól óvakodnunk kellene, hogy a nyilvános politikai tiltakozástól ódzkodókat erkölcsileg marasztaljuk el. A kitüntetésről lemondás politikai, erkölcsileg helyes gesztus, de nem morális kötelezettség - szerintem