​Székely Ferenc gondolatébresztő kérdéseket tett fel Facebook falán. Válaszoltam.
Idemásolom:
K: A legelső aggály az, hogy egy uniós ország követsége, mondjuk a francia vagy svéd, és mondjuk Maliban vagy Szomáliában, hogyan tudja megállapítani, hogy a nála jelentkező személy esélyes-e arra (előjogosult? elővizsgált?), hogy menekült státust szerezzen az ő országában?

V: Ugyanaz a követség hogyan tudja megállapítani, hogy a kérelmező
- terrorista-e
- túltartózkodásra készül-e
- piti bűnöző lesz-e
A humanitárius vízumért folyamodó vagy már volt üldözés célpontja, vagy látható hogy lesz. Bevisz egy 888 szerű cikket, vagy BZS alteregóinak ad hominem írását. Yazidiként elmondja miképp halt meg a fél családja s mellékel néhány CNN felvételt az ISIS tetteiről

K: Rendelkeznek-e a külképviseletek olyan szűrő és ellenőrző kapacitásokkal, adatbázisokkal, hogy ne csak ráöntsék az országukra a jelentkezőket, hanem előzetes szelektálást végezzenek?

V: Ha a POTENCIÁLIS, még nem ismert terroristák kiszűrésére, vagy a majdan a szociális szolgáltatásokat megfejők azonosítására képesek, akkor erre is képesnek kell lenniük. Ne feledd az EU vízumkérelmei egy nagy adatbázisban futnak össze. Ha bárkiről bármilyen terhelő adat már van, az automatizáltan lekérdezhető más adatbázisokból (pl SIS II).

K: Lesz-e erre külön kiképzett személyzetük? Erős a gyanúm, hogy erre semmilyen képviselet nincs felkészülve, nem is ez a dolguk, mert ez biztonsági (belügyi) kérdés, nem pedig diplomáciai.

V: Ismétlem a nemzetbiztonsági veszélyek kiszűrése is a konzuli képviselet dolga, mégpedig a vízum megtagadása által. (Mi több ez a vízumrendszer fenntartásának az indoka /támogatói szerint/ a munkaerőpiac védelme mellett) Tehát eleve felkészültnek kell lenniük. Továbbá: a bonyolultabb eseteket ma sem helyben döntik el, hanem felküldik a központnak. Ha ott sincs képzett ember, akkor semmi sem múlika vízumon. Abdeslam is háromszor ide- és visszaautózott és senki nem vette észre. Ennyit a biztonságunkról. 

K: Az sem világos, hogy miután benyújtotta a kérelmét, mondjuk Brüsszelben, Párizsban vagy Münchenben, utána mi történik vele?

V: A humanitárius vízum nemzeti (területileg korlátozott) vízum: az adott országba beutazik és ott a menekültügyi eljárás alanyává válik. Az történik vele, ami a spontán odaérkező kérelmezőkkel, csak ez tervezhető folyamat. Olcsóbb, hatékonyabb. 

K: Ha már megkapta a kérelmező a humanitárius vízumot, majd ennek birtokában felült egy repülőre vagy hajóra, akkor Ő már itt van, fizikailag, noha a kérelmének megalapozottsága még nem dőlt el, hiszen az ellenőrzés meg sem kezdődött. Viszont alappal hivatkozhat arra, hogy legálisan tartózkodik Európában, hiszen okiratot kapott róla. Sőt, költségeket is vállalt. Ez itt a fő dilemma. Ez megoldhatatlan jogi vitákhoz vezethet. Hiszen még egy kezdő ügyvéd is azzal fog érvelni, hogy a fogadó állam a vízum kibocsátásával kvázi bíztatta a kérelmezőt, vagyis ide csábították őt. A bíró meg vakarja a fejét.

V. Ez nincs így. A vízum elnyerője nyilvánvalóan nyilatkozatot tesz a lehetséges kimenetek tekintetében, tehát vállalja az önkéntes visszatérést elutasítása esetén. Miután minden adata rendelkezésre áll, beleértve a biometrikus azonosítóit és az útlevelét vagy más személyazonosító okmányát - ha az útlevelet megtagadják tőle - akkor elutasítás esetén nem merül fel az az akadály, hogy nem lehet bizonyítani, hova kell visszaküldeni, mert a származási országa letagadja (vagy ő nem fedi fel). Az EU-ban van az egyszeri hazautazást lehetővé tevő, a tagállamok által elismert úti okmány, tehát mi is tudunk Maliba visszaküldeni, akkor is, ha a Liszt Ferenc reptérről (még) nem indul közvetlen járat.

K: Felmerülhetnek jelentős és tömeges kártérítési igények is, jókora összegekről, ha a kérelmet elutasítják. Aki csónakon érkezik, az nem formálhat ilyen igényt, de aki kapott egy dokumentumot és annak birtokában pénzügyi intézkedéseket tett (jegyet vett, eladta a vagyontárgyait, kölcsönt vett fel, stb.) - nagyon zűrös.

V: Nem. A kérelmező őt - és az államot  - kötelező jognyilatkozatot tesz arról, hogy jogerős elutasítása esetén kilép az adott országból, hazatér vagy olyan országba megy ahova beléphet. Nyilvánvalóan nincs biztatási kár, hiszen a vízumot kiadó állam nem azt ígéri, hogy elismeri nemzetközi védelemre jogosultnak, csak azt, hogy tisztességes, igazságos eljárást folytat le az ügyben.

K: Az eljárások befejezéséig az illetőnek várakoznia kell valahol, és nem is kevés ideig. Ezek az ügyek nem oldhatók meg percek alatt, hiszen a teljes menekültügyi eljárást (ellenőrzés, adatgyűjtés, monitorozás, kockázatelemzés, egészségügyi vizsgálatok) le kell folytatni.

V: Vízumot nyilvánvalóan az kap, akinek jó esélyei vannak az elismerésre.  Szavaidban a széleskörűen osztott kételyt látom, amely szerint a kérelmezők nem menekültek. Holott egy eritreai katonaszökevény, akit úgy fognak kivégezni, hogy a világ nem is értesül róla, vagy egy sokszoros erőszak áldozatává vált rohingya asszony esetében nem kell sokat vizsgálódni, de ugyanez áll a többi nagy konfliktusból menekülőre is. Ha valaki kimenekült Szarajevóból 1993-ban, kellett sokat kérdezgetni? Ugye nem. Ők is olyan helyzetekből jönnek - v.ö. Jemen manapság.

K: De vajon hol tartózkodik addig, miből tartja fenn magát, ki foglalkozik a gyerekeivel, hogyan lesz garantálva, hogy ne kapcsolódjon be törvénytelen cselekedetekbe, vagy hogy ne kerülhessen gonosz szándékú ilyen-olyan szervezetek, személyek hálójába?

V: Maga a vízum rendszere. Tudod, hogy jönni fog, tudod, mikor érkezik. Felkészülten várod, elviszed a befogadóállomásra, szállásra, amit előkészítettél az ügyintézőnél már ott van az aktája, akár fel is készülhetett az ügyből. A következő héten meghallgatja, egy hét múlva dönt. Akinek nem kell ezreket embercsempészre költenie, az még hozzá is tud járulni a saját ellátásához. 

K: Végül a legnehezebb kérdés: ki biztosítja és hogyan, hogy ne tűnjön el láthatatlanul a hatalmas schengeni rendszerben? 

V: Miért tűnne el? Ha az elismerését követő támogatást ott kapja meg ahol elismerték (abban az országban, tartományban, föderatív tagállamban) akkor miért tűnne el? Ha eltűnik, el tudja tartani magát. Ha ezt illegálisan teszi akkor épp olyan jogsértő, mint a saját honfitársaink, pl. feketén dolgozik, mint annyian közülünk. Ha bízunk abban, hogy a saját jogsértő polgártársainkat megleljük a schengeni rendszerben, akkor az alámerült menekültet fellelését is remélhetjük. Ismétlem, mert minden adata, fényképe, ujjlenyomata etc. rendelkezésre áll. Egyébként: a menekültek fele a világban gyermekkorú. A vízumot kapók jelentős része teljes vagy egyszülős család lenne, feltehetően. Ők (sem) tűnnek el.

K: Továbbá, ki fogja garantálni, hogy az illetők csak abban vagy azokban az országokban tűnhessenek fel, akik hozzájárultak ehhez az új rendszerhez, viszont ott már ne, akik elutasították, hiszen ez már súlyos szuverenitási kérdéseket is felvetne.

V. A dublini rendszer garantálja ezt. A bármely abban résztvevő államban már elutasított személy új kérelme (ha nincs új tény) elfogadhatatlan.