Mit tudunk erről?
De a kérdés lényege a következő: lehetne-e ennyi pénzből ugyanennyi pozitív hatást elérni sokkal kevesebb negatívval? Mindig az opportunity cost számít, az, hogy a válaszott cselekedet (beruházás, vétel) mit szorított ki, az elköltött pénz, a befektetett idő, figyelem mire mehetett volna. Bevallom, látatlanban úgy vélem, hogy ha ezt az ezermilliárdot az egészségügyra, kutatás-fejlesztésre, vagy az oktatásra fordítanánk, mi magyarok, akkor abból sokkal több hasznunk lenne közép és hosszú távon.
S nem véletlenül írom szövegeimbe a figyelmet. Nem csak pénzről van szó, hanem a közbeszéd és a közfigyelem tematizálásáról is. Az olimpiánál égetőbb kérdések sora a szíriai polgárháborútól a koszovói háborús bűmösök elítélése végett felállított speciáis bíróságig, az éghajlatváltozástól az orosz lopakodó IT háborúig - hogy a közismert hazai tályogokat meg se nevezzem - végtelen. Ezekre eddig is csak figyelem-morzsák jutottak, ha beindul az olimpia gőzhengere, annyi sem fog.
Ez ugye azt jelenti, hogy a kormány végképp elvetemült, mert semmi áron nem hajlandó pénzt a legégetőbb kérdésekre fordítani. Vagyis egyetértünk: az alávetettek sorsa közömbös a kormánynak, akár tervez olimpiát, akár nem.
Gondolom abban is egyetértünk, hogy a pénznek sok jó helye lenne egy olyan országban ahol a PhD-vel rendelkező, negyven éve egyetemen oktató, nemzetközileg elismert professzor havi netto fizetése nem éri el a hatszáz eurót, miközben pályatársai más EU államokban ennek öt-tízszeresét keresik.
Feltételezésed (a pénzt az olimpia meg-nem-rendezése esetén sem fordítanák a legégetőbb feladatokra) implikál egy kettős kérdést:
1) Akkor mire fordítanák, ha végülis mégsem rendeznének olimpiát:
2) Ha az egészségügyre, a kultúrára etc. eleve nem szánnak pénzt, akkor az olimpia költségeit miből "csippentenék le".
Az olimpia brutto költsége a Price Waterhouse megvalósíthatósági tanulmánya szerint ezerhetvennyolc milliárd forint, más szavakkal több mint EGYBILLIÓ forint. Ez két és félszerese a 2015. évben eszközölt összes állami berhuázásnak (414 784 illió forint, KSH adat), amiben benne van az EU pénz is, amit az olimpiára nem kapnánk, magyarul megfelele az állam kb. 6-10 évnyi beruházásra szánt pénzének.
Az olimpia ellen érvelni érzelmileg nem könnyű, mert megrendezése virtuális és valóságos gyarapodást ígér (sortlétesítményekben, infrastruktúrában) s valóban jelképe a nemzetközi együttműködésnek (békés versengésnek).
Tehát az olimpia üdvös dolog.
Ugyanakkor egy erkölcsi lény nem teheti meg, hogynem veszi számba tetteinek összes (nem csak kedvező) következményeit.
Az olimpiára fordított figyelem és anyagi javak fordíthatóak másra. A kérdés ezért az, a lehető legjobban sáfárkodunk-e ezekkel a javakkal és figyelemmel, ha az olimpia rendezésére szánjuk. Nem.
Tehát a 2024. évi magyarországi olimpia rendezése ellen felemelt szó nem az olimpia gondolata, gyakorlata ellen érvel, hanem a hatékonyság mellett, a saját értékeinket tükröző sorrend mellett: a szegénység enyhítése, a magyar egészségügy rendbetétele, a magas kultúra támogatása, az infrastruktúra kiépítése a Budapesttől távoli vidékeken követelőb szükség, mint az olimpia megrendezése.
Aki magyarországi olimpiát akar jelen körülményeink között, elvonva ezzel a pénzt a fontosabb céloktól az e célok jelentőségét tagadja, azt vonja kétségbe, hogy a szegények, a betegek, a perifériára szorultak többet érdemelnek. Az szívtelen, könyörtelen, nem keresztény, nem hazafi, mert nem érdekli a megnyomorítottak, a népe sorsa