A Bizottság március 16-ra datált útmutatása szerint az államok KÖTELESEK megengedni a saját állampolgárok és az ott élő ("resident") BÁRMILYEN ÁLLAMPOLGÁRSÁGÚ külföldi hazautazását és elő kell segíteniük a többi EU polgár és EU-ban élő bármilyen külföldi tranzitját.
Forrás: 
COVID-19
Guidelines for border management measures to protect health and ensure the availability of goods and essential services
​Brussels, 16.3.2020
C(2020) 1753 final

Heroikus küzdelmet folytatunk a vírussal. Rendkívüli lépésekre szükség van. Embertelenségre nincs. Nem szabad évek, évtizedek óta itt élő családokat szétszakítani azon az alapon, hogy az egyik tag 2020. március 16-ról 17-re virradó éjjel külföldön volt. Márpedig a kormány sietve meghozott rendeletei ezt eredményezik.

A 41/2020 és a 45/2020 kormányrendelet együttes hatása az, hogy külföldről magyar állampolgár és az állandó tartózkodási kártyával rendelkező EGT állampolgár (aki a magyar állampolgárral egy megítélés alá esik a 41/2020 korm. rendelet 8 §-a értelmében) léphet be március 17. 0 órától.
(8. § A magyar állampolgárral azonos megítélés alá esik azon EGT-állampolgár, aki állandó tartózkodásra jogosult, és ezt a jogát állandó tartózkodási kártyával igazolja.)
Ez a nem EGT állampolgár külföldieket (amerikaiakat, kínaiakat, japánokat, oroszokat, ukránokat és még vagy 160 ország polgárait) kizárja az ide belépésből, beleértve a visszatérést, akkor is, ha letelepedési vagy bevándorlási engedélyük van, azaz évek, évtizedek, esetleg születésük óta itt élnek. Ez abszurd és embertelen. Családokat szakít szét, velünk élő, nekünk segítő külföldieket gyakorlatilag száműz, csak azért mert nem magyar állampolgárnak születtek. 
​
A nem itt élő, nem letelepedett vagy huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkezők belépésének felfüggesztése indokolt lehet a járvány terjedésének lassítása céljából, ebben nem tisztem állást foglalni. De abban biztos vagyok, hogy mondjuk a UNHCR itt élő moldáv tisztségviselőjét vagy az esztergomi Suzuki gyár japán mérnökét kizárni abból, hogy családjához Budapestre visszatérjen, csak azért mert volt egy értekezlete 16-án egy másik országban, ez teljesen elfogadhatatlan. Bízom abban, hogy a kormány az elhamarkodott jogalkotással okozott bajt haladék nélkül orvosolja.

Értem, hogy mindenki Törökországot akarja elmarasztalni, de most lépjenek hátra egy lépést és adjanak választ a következő kérdésre:

Ismernek-e olyan Törökországot (Libanont, Jordániát, Magyarországot) kötelező nemzetközi jogi szabályt, amely szerint a menekültek ellátása a szomszéd állam feladata?

Ismernek-e olyan erkölcsi normát, ami szerint a szomszéd ország morálisan felelősebb a védelem-nyújtásért mint a kettővel távolabbi?

Én nem ismerek ilyent.

(Az első menedék országa vagy a biztonságos harmadik ország kategóriái a menekülőhöz szólnak. Az első menedék országába vagy a biztonságos harmadik országba visszaküldeni valakit csak külön egyezmény alapján, a célországgal megegyezve lehet, s ilyet kötni a célország nem köteles.)

Ugyanakkor az első menedék országa vagy a biztonságos harmadik ország mint érdemi eljárást kizáró ok csak magában a menedékjogi eljárásban bukkanhat fel. A határőr nem lökheti vissza a menekülőt a határról, mert a jog lehetővé teszi, hogy az egyén bizonyítsa: az egyébként biztonságos ország az ő tekintetében mégiscsak fenyegetésekkel terhes.

A gondolkodás edzése végett javaslom elképzelni, hogy (ne adj' Isten) 500 ezer ukrán három héten belül Magyarország területére lép védelmet kérve. Érvelnénk-e azzal, hogy ellátásuk egyedül a mi ügyünk?

Ami pedig a 2016-os EU-török nyilatkozat (nem szerződés!) betartását illeti: az EU egy ígéretét teljesítette: a 2x3 milliárd euro átutalását. A többit nem.

Ettől még csúf reálpolitikai játszma, amit Erdogan játszik, eléggé el nem ítélhető módon a menekülőket használva eszközül.