Ez a könyv több feladatot lát el. Egyrészt „Bős-Nagymaros” azaz a Szigetközbe és a Dunakanyarba tervezett két vízlépcső és a hozzájuk tartozó műtárgyak és eszmék hányatott sorsának története a vita kirobbanásától a jelenig. Másrészt szellemi önéletrajzom - az egyik profilomból.
A könyvben  - két fejezet kivételével – válogatott tanulmányaim és esszéim sorakoznak. 1988 és 2022 között jelentek meg, terjedelemben közel felük angolul. Az angolul írottakat e könyv kedvéért lefordítottuk, így magyarul most először olvashatóak.
A szövegek sokféle befogadóhoz szólnak. Többségük a széles olvasóközönséghez, azokhoz, akiket a Duna, mint méltóságteljes folyó, a környezetvédelem, a szocializmus bűnei, a visszatért kapitalizmus politikavezéreltsége, az indusztriális és a posztindusztriális létfelfogás birkózása érdekel, nem kihagyva a Nemzetközi Bíróság ítéletének megszületését (1997) követő sötét játszmákat. Néhány szöveg gazdag a nemzetközi jogászokat  izgató  kérdésekben, beleértve az 1997-ben született ítélet tételes elemzését, a peres felek nemzetközi jogi álláspontjának bemutatását vagy a per központi kérdéseinek (elővigyázatosság, hatásvizsgálat, a jövő nemzedékek védelme) helyét az akkori és a mai nemzetközi jogban.
A könyv tehát a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer (BNV) „olvasókönyve”, amely  a jogiak mellett, sokszor előtt, társadalomtörténeti, környezetvédelmi, gazdasági kérdéseket is vizsgál. Kétszeresen vegyes karakterű: többnyire közismereti, de jelentős részben szakmai is, többnyire jogi, de azzal egyenrangúan politikatörténeti, politikaelméleti, olykor ökológiai vagy ökonómiai. Az 1989-90-es fordulatra kiváncsi gimnazistának (és tanárainak) épp úgy érdekes, mint a vízlépcső megingathatatlan híveinek és ellenzőinek.
A könyv feladata a tájékoztatáson, felidézésen és diskurzus-ébresztésen („miért nem kell nekünk egy vízlépcső a Dunakanyarban?”) túl személyes is: egyfajta szellemi önéletírás. Az ügy életemnek éppen felét, felnőtt, egyetemi tanulmányaim utáni életem kétharmadát kísérte-kíséri. Arra gondoltam, a 70. születésnapom körül érdekes lesz látni, mit, hogyan írtam egykor és írok ma. Ezért a könyv megengedi az ismétléseket, néhány témát – például azt, mit mondott ki és mit nem az 1997-es ítélet – többször is feldolgoz, részben azért, mert eredetileg nem számíthattam arra, hogy olvasóim a másik nyelven megjelenő értelmezéshez is hozzáférnek. Az átfedéseket, ismétlődéseket szándékosan nem érintettem, legfeljebb az olvasó ugrik ha már sejti mi következik. Csak a műleírással (mi hol van, hány gigawattóra elektromos energiát termel, milyen hosszú, széles, magas etc.) tettem kivételt: kivágtam mindenhonnan és egy új fejezetben térképekkel, képekkel kiegészítve összefoglaltam.
A BNV az elmúlt négy évtized társadalomtörténetének gyújtópontjában áll, akkor is, ha százezrek tüntetnek ellene, s akkor is ha mély, nagyonis sokat jelentő, hallgatás övezi. Az érte vagy ellene kimondott szavak sokkal többről szólnak mint közel ezer megavatt energiatermelő kapacitás beépítéséről és mindazokról a nagyléptékű beavatkozáskról, amelyeket ez megkövetel. Ha a BNV-ről szólunk, akkor a helyes és jó életről vallunk, a természet nem piaci értékeihez, például a tájszépséghez, vagy a biológiai sokféleséghez fűződő viszonyunkról, a növekedésbe vetett hitünkről, vagy éppen az attól való félelmünkről, és arról, hogy hajókat kell-e a folyóhoz szabni, vagy a folyót a hajókhoz. Hosszan sorolhatnám…

A könyv álláspontomat tükrözi: jobb ha nem épül alsó erőmű, s a felső, a bősi is csak úgy működhetne (ha tudna), ahogyan azt a Nemzetközi Bíróság megköveteli: a ma érvényes környezetvédelmi szabályokkal és elvárásokkal összhangban. A mindenkori magyar kormány 1989 óta ugyanígy vélekedik, legalábbis hivatalosan. Nem elfogult vagyok, hanem álláspontom van, amit az 1993 és 1997 között a Nemzetközi Bíróság eljárásában, majd 2010-ig a szlovák féllel folytatott kétoldalú tárgyalásokon személyesen megismert szlovák kijelentések  egyre csak erősítettek, mert képtelenek voltak érdemben cáfolni a magyar érveket. A könyv a Bős-Nagymaroshoz kapcsolódó környezetvédelmi, ökológiai, mérnöki, gazdasági, politikai és jogi problémákat tekinti át, különböző szempontokból és hangnemekben, felvértezve az olvasót a nagymarosi vízlépcső kívánatosságát szajkozó szirénhangokkal szembeszálló tudásalapú vitára.  

Az Európai Tanács következtetéseinek szoros olvasata és reflexiók a harctéri terminológiára.

1) Nem szabadna a kormány nyelvhasználatát átvenni, amely a törzszászlós és a lókupec nyelvének keveréke. "Győzelem, vereség, érdek, harc, alku, nyerésre állunk, jól jöttünk ki".

Nem. Egy értékközösséghez tartozunk és politikai és gazdasági szövetségeseinkkel az uniónak, mint közösségnek legjobb megoldást keressük, mert hiszünk abban, hogy ami az uniónak jó, az nekünk is jó.

Aki átveszi a kormány szavait, kifejezéseit, az - implikáltan - létezőnek és legitimnek tekinti a világlátását, amely - ld. fent.

2) Aki busong a joguralom puha megfogalmazásán az is a kormány malmára hajtja a vizet és lusta elolvasni a mérvadó dokumentumot, az elsődleges forrást. A közmédia hazugságai ellen nem (csupán) retorikai fegyverek kellenek. Könnyű helyzetben vagyunk, a tények is minket szolgálnak. Mutatom, magyarázom.

3) Összekötötték-e a joguralom létét az EU költségvetésből és a Next Generation EU-ból, a rendkívüli alapból származó kifizetésekkel? Össze. Egyértelműen. Aki mást mond, akármelyik oldalon az vagy hazudik vagy tájékozatlan.

4) Íme a mérvadó elsődleges forrás, az Európai Tanács elfogadott "következtetései"", amit Orbán is jóváhagyott:

(EUCO 10/20, 15-16. old)

"22. Az Unió pénzügyi érdekeit az uniós szerződésekben foglalt általános elvekkel, különösen az EUSZ 2. cikkében foglalt értékekkel összhangban kell védeni. Az Európai Tanács hangsúlyozza az Unió pénzügyi érdekei védelmének fontosságát. Az Európai Tanács hangsúlyozza a jogállamiság tiszteletben tartásának fontosságát."
23. Mindezek fényében a költségvetés és a Next Generation EU védelmét szolgáló feltételrendszer kerül majd bevezetésre. Ezzel összefüggésben a Bizottság a jogsértések esetére intézkedéseket fog javasolni, amelyeket a Tanács minősített többséggel fogad el. Az Európai Tanács rövidesen vissza fog térni a kérdésre."

5) Magyarul: a Bizottság elő fogja terjeszteni a joguralom megsértése esetén alkalmazható költségvetési (és Next Generation EU) szankciók (megvonások, visszafizetések) szabályait. Azokat a Miniszterek Tanácsa minősített
t ö b b s é g g e l fogja elfogadni. Ehhez 15 szavazat kell az EU lakosságának 65 %-át képviselő országokból. A V4-ek együtt sem tudják megakadályozni az elfogadását. Ahhoz vagy 13 állam szavazata kellene (akik mind elleneznék a joguralom kikényszerítését), vagy az EU népességének 36 %-a, ami közel 160 millió ember. A V4 együtt 64 milliót tesz ki, kellene hozzá százmillió). Szóval lesz szankció a joguralom megsértése esetén.

6) Orbán szavazatára valójában legfeljebb a kül- és biztonságpolitika terén van szükség a következő években, s néhány kivételes esetben. Egyébként zárójelbe tehető, s mivel a külpolitikában Magyarország eddig is kerékkötő volt egy csomó ügyben, majd nem az EU nevében fogadják el a határozatokat, hanem a Tanácsba tömörült államok nevében, ahogy eddig is tették.

7) Ismétlem, ez a kimenetel se nem győzelem, se nem veszteség. Az én szememben annyit jelent, hogy az EU alapértékeihez hű tényezők megerősítették hűségüket a 2 cikkhez, amely így szól:

"Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában."

Aki szereti a hazaszerető terminológiát, az fogalmazhat így: "mi, magyar patrióták, a joguralom és a valóságos demokrácia hívei több reménnyel nézhetünk a jövőbe, mint eddig, mert az Európai Tanács kilátásba helyezte, hogy az EU, mint szervezet nem pénzel többé illiberális, a jog uralmát háttérbe szorító autokratikus törekvéseket. Ezt kívánta a nemzet érdeke s ez teljesült. Hiszen nem lehet igaz magyar hazafi, aki Kádár és Horthy uralmi stílusát sírja vissza, s rettegésben akar élni, ha nem a kormány szekerét tolja."

Részlet a tisztifőorvos március 26-i normatív határozatából:

"Kötelezem a külföldről Magyarország területére belépő magyar állampolgárokat, ..hogy akinél ....fertőzés gyanúja nem merül fel, de nem rendelkezik Magyarországon lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel, hagyja el Magyarország területét..."
Az eredeti olvasható itt: https://koronavirus.gov.hu/cikkek/az-orszagos-tisztifoorvos-tilto-es-kotelezo-hatarozata-jarvanyugyi-helyzetre-tekintettel 

A Bizottság március 16-ra datált útmutatása szerint az államok KÖTELESEK megengedni a saját állampolgárok és az ott élő ("resident") BÁRMILYEN ÁLLAMPOLGÁRSÁGÚ külföldi hazautazását és elő kell segíteniük a többi EU polgár és EU-ban élő bármilyen külföldi tranzitját.
Forrás: 
COVID-19
Guidelines for border management measures to protect health and ensure the availability of goods and essential services
​Brussels, 16.3.2020
C(2020) 1753 final

Heroikus küzdelmet folytatunk a vírussal. Rendkívüli lépésekre szükség van. Embertelenségre nincs. Nem szabad évek, évtizedek óta itt élő családokat szétszakítani azon az alapon, hogy az egyik tag 2020. március 16-ról 17-re virradó éjjel külföldön volt. Márpedig a kormány sietve meghozott rendeletei ezt eredményezik.

A 41/2020 és a 45/2020 kormányrendelet együttes hatása az, hogy külföldről magyar állampolgár és az állandó tartózkodási kártyával rendelkező EGT állampolgár (aki a magyar állampolgárral egy megítélés alá esik a 41/2020 korm. rendelet 8 §-a értelmében) léphet be március 17. 0 órától.
(8. § A magyar állampolgárral azonos megítélés alá esik azon EGT-állampolgár, aki állandó tartózkodásra jogosult, és ezt a jogát állandó tartózkodási kártyával igazolja.)
Ez a nem EGT állampolgár külföldieket (amerikaiakat, kínaiakat, japánokat, oroszokat, ukránokat és még vagy 160 ország polgárait) kizárja az ide belépésből, beleértve a visszatérést, akkor is, ha letelepedési vagy bevándorlási engedélyük van, azaz évek, évtizedek, esetleg születésük óta itt élnek. Ez abszurd és embertelen. Családokat szakít szét, velünk élő, nekünk segítő külföldieket gyakorlatilag száműz, csak azért mert nem magyar állampolgárnak születtek. 
​
A nem itt élő, nem letelepedett vagy huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkezők belépésének felfüggesztése indokolt lehet a járvány terjedésének lassítása céljából, ebben nem tisztem állást foglalni. De abban biztos vagyok, hogy mondjuk a UNHCR itt élő moldáv tisztségviselőjét vagy az esztergomi Suzuki gyár japán mérnökét kizárni abból, hogy családjához Budapestre visszatérjen, csak azért mert volt egy értekezlete 16-án egy másik országban, ez teljesen elfogadhatatlan. Bízom abban, hogy a kormány az elhamarkodott jogalkotással okozott bajt haladék nélkül orvosolja.

Értem, hogy mindenki Törökországot akarja elmarasztalni, de most lépjenek hátra egy lépést és adjanak választ a következő kérdésre:

Ismernek-e olyan Törökországot (Libanont, Jordániát, Magyarországot) kötelező nemzetközi jogi szabályt, amely szerint a menekültek ellátása a szomszéd állam feladata?

Ismernek-e olyan erkölcsi normát, ami szerint a szomszéd ország morálisan felelősebb a védelem-nyújtásért mint a kettővel távolabbi?

Én nem ismerek ilyent.

(Az első menedék országa vagy a biztonságos harmadik ország kategóriái a menekülőhöz szólnak. Az első menedék országába vagy a biztonságos harmadik országba visszaküldeni valakit csak külön egyezmény alapján, a célországgal megegyezve lehet, s ilyet kötni a célország nem köteles.)

Ugyanakkor az első menedék országa vagy a biztonságos harmadik ország mint érdemi eljárást kizáró ok csak magában a menedékjogi eljárásban bukkanhat fel. A határőr nem lökheti vissza a menekülőt a határról, mert a jog lehetővé teszi, hogy az egyén bizonyítsa: az egyébként biztonságos ország az ő tekintetében mégiscsak fenyegetésekkel terhes.

A gondolkodás edzése végett javaslom elképzelni, hogy (ne adj' Isten) 500 ezer ukrán három héten belül Magyarország területére lép védelmet kérve. Érvelnénk-e azzal, hogy ellátásuk egyedül a mi ügyünk?

Ami pedig a 2016-os EU-török nyilatkozat (nem szerződés!) betartását illeti: az EU egy ígéretét teljesítette: a 2x3 milliárd euro átutalását. A többit nem.

Ettől még csúf reálpolitikai játszma, amit Erdogan játszik, eléggé el nem ítélhető módon a menekülőket használva eszközül.

Aki az Iszlám Állam ellen harcoló és azt legyőző kurdokat támadja - akár fegyverrel, akár szóban - az az Iszlám Állam ügyét mozdítja elő. Így Szijjártó Péter és Gulyás Gergely. Nem lesz mentségük, ha számot adniuk tetteikről, kijelentéseikről.

2013-ban úgy döntött a Fidesz kormány, hogy 9,6 milliárdért stadiont építtet Szombathelynek.
15,8 milliárdért el is készült a stadion 2017 őszén.
Ma Szombathely labdarúgócsapata azért küzd, hogy ne essen vissza a megyei bajnokságba, hanem indulhasson az NB II-ben.
Ők (és néhány más sportág, akiknek ugyancsak jut egy kis tér) kaptak egy 8000 férőhelyes stadiont tőlünk.
Az a kormány, amely ilyen döntéseket hoz miközben nem jut pénz...(nem sorolom): rossz kormányzat

Palkovics vagy hazug, vagy súlytalan, mozgatott báb.
"A Kormány nem akarja csökkenteni az Akadémia költségvetését, nem akarja átvenni az akadémiai kutatóintézeteket, és átadni sem az egyetemeknek, a továbbiakban is az Akadémia autonóm döntése marad, hogy ezeket az intézeteket hogyan kívánja a jövőben menedzselni. A Kormány nem akarja, hogy az Akadémia kutatóintézetei csak azokkal a tudományterületekkel foglalkozzanak, amelyek a technológia és innováció területei közé sorolhatóak. A Kormány nem akarja azt, hogy az Akadémiáról a kutatóintézetek – ahogy ez más országokban megtörtént – leválasztásra kerüljenek.”
Ezt mondta az MTA Elnöksége 2018. június 15-i rendkívüli ülésének hitelesített jegyzőkönyve szerint.
A minimum, hogy senki ne fogjon kezet vele. Soha többé.

Azoknak, akik azzal áltatják magukat, hogy keresztyén országban élnek, idézet az ENSZ migránsok emberi jogaival foglalkozó biztosának nyilatkozatából, amelyet magyarországi látogatása végén, 2019. július 17-én tett:

"Súlyos krónikus betegségekben vagy rákban szenvedő nőket és gyermekeket hónapokig nem kezelnek."
és:
"A röszkei és a tompai tranzitzónákban tett látogatásom napján nem volt egyetlen bevándorló sem, aki a határ szerb oldaláról lépett volna be Magyarországra. ... Sokakat több mint egy éve tartanak fogva a tranzitzónákban...."

Erre nincs mentség, ez lassú gyilkosság.

A Magyarságkutató Intézet Magyar Nyelvi Kutatóközpontjának küzdelme kutatása tárgyával: eposzi.
Idézet a beköszöntőből:
"Így [Trianon után - NB] anyanyelvünkre, annak tudatos alakítására, használatának tervezésére egy határtalanító, (régi) új közösségi dimenziókat megnyitó tényezőként is lehet tekinteni. Ez egyben szembe megy a 21. század azon kezdeményezéseivel, amelyek a határokat éppen hogy nem megnyitni, hanem lerombolni szándékoznak. Ezért nyelvünk múltjával, hagyományaival, és a Magyar Nyelvi Kutatóközpont szempontjából leginkább jelenével és jövőjével való tudományelméleti és gyakorlati foglalkozás elengedhetetlen identitásunk megőrzéséhez."
1) A határ nem lerombolható - hiszen egy képzeletbeli vonal. A nyelvhatár csak népirtással tüntethető el.
2) Az anyanyelv használatának tervezése - kommunista téboly, innen egy lépés a kollektív családtervezés.
3) Szeretett Olvasóimra hagyom az utolsó mondat megfogalmazását magyarul. Aki a Nyelvi Kutatóközpont nevében leírta - még vagy már - nem ismeri anyanyelvünket (és a gondolatjelet sem)!

2017. január 1 és december 31 között több mint kétszeresére nőtt a nem EU állampolgárok száma Magyarországon. Nyilvánvaló: a kormány őszintén támogatja a "bevándorlást", konkrét esetben a nem EU polgár külföldiek huzamos tartózkodását.
 Az EU egészében a növekedés az 5 azaz az öt százalékot sem érte el, nálunk 120 %-hoz közelített.
Ne higgyenek a hamis plakátoknak és hazug prófétáknak! A kormány szereti és pártolja a Magyarországra irányuló migrációt és ezt jól teszi. A kezet figyeljék - amely a tartózkodási engedélyt kiadja - ne a szájat amely mást állít.
Forrás: Eurostat, 2019. május 21. https://ec.europa.eu/eurostat/web/products-eurostat-news/-/DDN-20190521-2? fbclid=IwAR2iZNsoOsi6J4oHrFJdtivnYvtNDOpgr54UoYQ9TIAfHn4stsm7XORdhNE&_ga=2.35679523.2024370857.1558493697-1778602151.1554209010 

A Nyomtass te is! eheti kiadványába írtam egy rövid eligazítót. Itt egy pár szóval hosszabb, de még mindig rövid és közérthető változata.

Ki a migráns? 
Migráns-e a kecskeméti Mercedes gyárban dolgozó német mérnök? És az Egyesült Államokban szobafestésből élő érpataki festő, vagy a sarki kínai bolt tulajdonosának Magyarországon született gyermeke?

A migráns (vándor, nem pedig bevándorló!) szónak még a tudományban és a statisztikában is több jelentése van, de egyik sem esik egybe a kormánypropagandában használttal.

Aki nemzetközi határt átlépve külföldön tartózkodik: migráns, akár az EU-n belül vándorol akár azon kívülre utazik vagy harmadik országból érkezik. A rövid távú utazótól a külföldön tartózkodás hossza különbözteti meg: az ENSZ statisztikái csak azt tartják számon, aki legalább egy évig marad, illetve egy évig van távol a hazájától.

A KSH a nemzetközi vándorlást így határozza meg: „Az eredeti (szokásos) lakóhely szerinti ország olyan tartós elhagyása, amelynek célja egy más országban való lakóhely létesítése letelepedés vagy jövedelemszerző tevékenység végzése.”[1]

Az EU polgárok szabadságait nem élvező  külföldiek nem léphetnek be egyik EU  országba, így hazánkba sem engedély nélkül. A beutazáshoz közel 120 állam polgárainak eleve vízum kell, de a huzamosabb tartózkodáshoz (azaz a vízum vagy a vízummentesség lejártát követően) mindenkinek egyéni eljárásban kell tartózkodási engedélyt kérnie, kivéve az EU polgárait akiknek joga van maradni, de nekik is regisztrálniuk kell magukat a az idegenrendészeten. Letelepedési engedélyt pedig (néhány kivételtől eltekintve) legkorábban 3 év után, egyéni elbírálást követően kaphat a külföldi.

A migráns szó a statisztikákban azonban egyre inkább egy másik jelentést kap: nem az a kérdés, külföldi állampolgár-e a személy, hanem az, hogy az adott ország jelenlegi területén belül vagy kívül született. A fenti példában a mérnök és a szobafestő mindkét értelemben migráns, a kínai gyermek azonban csak a régi értelmezés (itt élő külföldi) szerint, de mivel Magyarországon született az újabb statisztikában nem lesz az. Magyarországon az Eurostat adatai szerint 161 ezer külföldi állampolgár élt 2018 január 1-jén, de a külföldön születettek száma ugyanaznap ennek több, mint háromszorosa,  536 ezer volt.

A kényszervándorok, azaz a menekülők is migrálnak, de reájuk más szabályok vonatkoznak, nekik nem kell útlevéllel, vízummal, pénzzel rendelkezniük ahhoz, hogy az üldöző orszából – akár több országon átutazva – elérkezzenek a menedéket nyújtó országba. Ezt mondja ki a menekültekre vontakozó, Magyarországon is a törvény erejével bíró 1951. évi Genfi egyezmény. Az a yazidi fiatal lány akit az ISIS fegyveresei megerőszakoltak Irakban, az szír doktor, akinek bátyját és egész családját a szomszéd házban megölte Asszad hordósbombája, az a kínai értelmiségi akit ismétlődően átnevelő táborba zárnak nyugatias nézetei vagy a facebook tiltott használata miatt: menekült. Ha visszatérne hazájába üldöztetés, megalázó vagy embertelen bánásmód fenyegetné.

Mindebből az következik, hogy ha megállítjuk a „bevándorlást”, akkor leállhat a Mercedes gyár, bezár a kínai,  nem épülnek tovább a mongol, ukrán és egyéb vendégmunkás kezek által emelt épületek, ellátatlanul maradnak betegek ezrei, s ha más oszágok követik a példánkat, akkor haza kell térnie több mint félmillió honfitársunknak - akik ott „bevándorlók” – és itt a munkanélküliek táborát növelnék, vagy a most alkalmazottakat szorítanák ki. Ha pedig – a kormány szándékos féreértelmezést követve –  a menekültekre húzzuk rá a bevándorló kifejezést és őket  nem engedjük hozzáférni a védelemhez, akkor embertelenek vagyunk.


[1] https://www.ksh.hu/apps/meta.objektum?p_lang=HU&p_menu_id=220&p_ot_id=200&p_obj_id=1852&p_session_id=19472095

A Híradó írja az ENSZ globális migrációs egyezségéről
"A végeredmény azonban 28 tagállamból 9 számára már nem volt elfogadható, így a paktumot tavaly decemberben végül Magyarország mellet 8 másik uniós ország sem szavazta meg."
Valóban: 3 szavazott ellene (Csehország, Magyarország, Lengyelország), 5 tartózkodott, azaz sem mellette, sem ellene nem volt (Ausztria, Bulgária, Lettország, Olaszország, Románia), egy pedig nem vett részt a szavazásban. (Szlovákia). Szóval rajtunk kívül kettő ellenezte.

2019. február 6 óta újra megjelenik egy napilap Magyar Nemzet néven. Az online verzióban azóta sincs kiadója. Talán Moszkvában van. Talán Felcsúton. Ma Magyarországon harmadik napja megjelenik egy sajtótermék magát megnevező kiadóvállalat nélkül. 

2017-ben 14,6 millió schengeni vízumot adtak ki. Azok a vízumbirtokosok sokkal enyhébb ellenőrzésen esnek át, mint a humanitárius vízumot megkapók. Ráadásul ők jogilag is szabadon mozognak a teljes schengeni térségben. 
A (potenciális) menekült nem veszélyforrás, mindegy, hogy hány jön. Ha egy veszélyforrás (pénzmosó, selyemfiú, kábszerkereskedő) leendő menekültnek adja ki magát, akkor minden adata meglesz - hiszen anélkül nem léphet be - s ha bármit elkövet, könnyen azonosítható lesz. De ha valaki valamit el akar követni, akkor inkább befizet egy szlovák turistaútra, amivel kap schengeni vízumot, semmint, hogy a humanitárius vízum tüzetes ellenőrzésének - beleértve a biztonsági ellenőrzést - vesse alá magát. A rémképekkel riogatók szabaduljanak már meg látomásaiktól, olvasgassák a UNHCR honlapját, hogy lássák, kiről beszéltek oly elfogultan.

​Székely Ferenc gondolatébresztő kérdéseket tett fel Facebook falán. Válaszoltam.
Idemásolom:
K: A legelső aggály az, hogy egy uniós ország követsége, mondjuk a francia vagy svéd, és mondjuk Maliban vagy Szomáliában, hogyan tudja megállapítani, hogy a nála jelentkező személy esélyes-e arra (előjogosult? elővizsgált?), hogy menekült státust szerezzen az ő országában?

V: Ugyanaz a követség hogyan tudja megállapítani, hogy a kérelmező
- terrorista-e
- túltartózkodásra készül-e
- piti bűnöző lesz-e
A humanitárius vízumért folyamodó vagy már volt üldözés célpontja, vagy látható hogy lesz. Bevisz egy 888 szerű cikket, vagy BZS alteregóinak ad hominem írását. Yazidiként elmondja miképp halt meg a fél családja s mellékel néhány CNN felvételt az ISIS tetteiről

K: Rendelkeznek-e a külképviseletek olyan szűrő és ellenőrző kapacitásokkal, adatbázisokkal, hogy ne csak ráöntsék az országukra a jelentkezőket, hanem előzetes szelektálást végezzenek?

V: Ha a POTENCIÁLIS, még nem ismert terroristák kiszűrésére, vagy a majdan a szociális szolgáltatásokat megfejők azonosítására képesek, akkor erre is képesnek kell lenniük. Ne feledd az EU vízumkérelmei egy nagy adatbázisban futnak össze. Ha bárkiről bármilyen terhelő adat már van, az automatizáltan lekérdezhető más adatbázisokból (pl SIS II).

K: Lesz-e erre külön kiképzett személyzetük? Erős a gyanúm, hogy erre semmilyen képviselet nincs felkészülve, nem is ez a dolguk, mert ez biztonsági (belügyi) kérdés, nem pedig diplomáciai.

V: Ismétlem a nemzetbiztonsági veszélyek kiszűrése is a konzuli képviselet dolga, mégpedig a vízum megtagadása által. (Mi több ez a vízumrendszer fenntartásának az indoka /támogatói szerint/ a munkaerőpiac védelme mellett) Tehát eleve felkészültnek kell lenniük. Továbbá: a bonyolultabb eseteket ma sem helyben döntik el, hanem felküldik a központnak. Ha ott sincs képzett ember, akkor semmi sem múlika vízumon. Abdeslam is háromszor ide- és visszaautózott és senki nem vette észre. Ennyit a biztonságunkról. 

K: Az sem világos, hogy miután benyújtotta a kérelmét, mondjuk Brüsszelben, Párizsban vagy Münchenben, utána mi történik vele?

V: A humanitárius vízum nemzeti (területileg korlátozott) vízum: az adott országba beutazik és ott a menekültügyi eljárás alanyává válik. Az történik vele, ami a spontán odaérkező kérelmezőkkel, csak ez tervezhető folyamat. Olcsóbb, hatékonyabb. 

K: Ha már megkapta a kérelmező a humanitárius vízumot, majd ennek birtokában felült egy repülőre vagy hajóra, akkor Ő már itt van, fizikailag, noha a kérelmének megalapozottsága még nem dőlt el, hiszen az ellenőrzés meg sem kezdődött. Viszont alappal hivatkozhat arra, hogy legálisan tartózkodik Európában, hiszen okiratot kapott róla. Sőt, költségeket is vállalt. Ez itt a fő dilemma. Ez megoldhatatlan jogi vitákhoz vezethet. Hiszen még egy kezdő ügyvéd is azzal fog érvelni, hogy a fogadó állam a vízum kibocsátásával kvázi bíztatta a kérelmezőt, vagyis ide csábították őt. A bíró meg vakarja a fejét.

V. Ez nincs így. A vízum elnyerője nyilvánvalóan nyilatkozatot tesz a lehetséges kimenetek tekintetében, tehát vállalja az önkéntes visszatérést elutasítása esetén. Miután minden adata rendelkezésre áll, beleértve a biometrikus azonosítóit és az útlevelét vagy más személyazonosító okmányát - ha az útlevelet megtagadják tőle - akkor elutasítás esetén nem merül fel az az akadály, hogy nem lehet bizonyítani, hova kell visszaküldeni, mert a származási országa letagadja (vagy ő nem fedi fel). Az EU-ban van az egyszeri hazautazást lehetővé tevő, a tagállamok által elismert úti okmány, tehát mi is tudunk Maliba visszaküldeni, akkor is, ha a Liszt Ferenc reptérről (még) nem indul közvetlen járat.

K: Felmerülhetnek jelentős és tömeges kártérítési igények is, jókora összegekről, ha a kérelmet elutasítják. Aki csónakon érkezik, az nem formálhat ilyen igényt, de aki kapott egy dokumentumot és annak birtokában pénzügyi intézkedéseket tett (jegyet vett, eladta a vagyontárgyait, kölcsönt vett fel, stb.) - nagyon zűrös.

V: Nem. A kérelmező őt - és az államot  - kötelező jognyilatkozatot tesz arról, hogy jogerős elutasítása esetén kilép az adott országból, hazatér vagy olyan országba megy ahova beléphet. Nyilvánvalóan nincs biztatási kár, hiszen a vízumot kiadó állam nem azt ígéri, hogy elismeri nemzetközi védelemre jogosultnak, csak azt, hogy tisztességes, igazságos eljárást folytat le az ügyben.

K: Az eljárások befejezéséig az illetőnek várakoznia kell valahol, és nem is kevés ideig. Ezek az ügyek nem oldhatók meg percek alatt, hiszen a teljes menekültügyi eljárást (ellenőrzés, adatgyűjtés, monitorozás, kockázatelemzés, egészségügyi vizsgálatok) le kell folytatni.

V: Vízumot nyilvánvalóan az kap, akinek jó esélyei vannak az elismerésre.  Szavaidban a széleskörűen osztott kételyt látom, amely szerint a kérelmezők nem menekültek. Holott egy eritreai katonaszökevény, akit úgy fognak kivégezni, hogy a világ nem is értesül róla, vagy egy sokszoros erőszak áldozatává vált rohingya asszony esetében nem kell sokat vizsgálódni, de ugyanez áll a többi nagy konfliktusból menekülőre is. Ha valaki kimenekült Szarajevóból 1993-ban, kellett sokat kérdezgetni? Ugye nem. Ők is olyan helyzetekből jönnek - v.ö. Jemen manapság.

K: De vajon hol tartózkodik addig, miből tartja fenn magát, ki foglalkozik a gyerekeivel, hogyan lesz garantálva, hogy ne kapcsolódjon be törvénytelen cselekedetekbe, vagy hogy ne kerülhessen gonosz szándékú ilyen-olyan szervezetek, személyek hálójába?

V: Maga a vízum rendszere. Tudod, hogy jönni fog, tudod, mikor érkezik. Felkészülten várod, elviszed a befogadóállomásra, szállásra, amit előkészítettél az ügyintézőnél már ott van az aktája, akár fel is készülhetett az ügyből. A következő héten meghallgatja, egy hét múlva dönt. Akinek nem kell ezreket embercsempészre költenie, az még hozzá is tud járulni a saját ellátásához. 

K: Végül a legnehezebb kérdés: ki biztosítja és hogyan, hogy ne tűnjön el láthatatlanul a hatalmas schengeni rendszerben? 

V: Miért tűnne el? Ha az elismerését követő támogatást ott kapja meg ahol elismerték (abban az országban, tartományban, föderatív tagállamban) akkor miért tűnne el? Ha eltűnik, el tudja tartani magát. Ha ezt illegálisan teszi akkor épp olyan jogsértő, mint a saját honfitársaink, pl. feketén dolgozik, mint annyian közülünk. Ha bízunk abban, hogy a saját jogsértő polgártársainkat megleljük a schengeni rendszerben, akkor az alámerült menekültet fellelését is remélhetjük. Ismétlem, mert minden adata, fényképe, ujjlenyomata etc. rendelkezésre áll. Egyébként: a menekültek fele a világban gyermekkorú. A vízumot kapók jelentős része teljes vagy egyszülős család lenne, feltehetően. Ők (sem) tűnnek el.

K: Továbbá, ki fogja garantálni, hogy az illetők csak abban vagy azokban az országokban tűnhessenek fel, akik hozzájárultak ehhez az új rendszerhez, viszont ott már ne, akik elutasították, hiszen ez már súlyos szuverenitási kérdéseket is felvetne.

V. A dublini rendszer garantálja ezt. A bármely abban résztvevő államban már elutasított személy új kérelme (ha nincs új tény) elfogadhatatlan.

November 7-én a kormány honlapján megjelent egy MTI szöveg, amely Szijjártó Péter magyar külügyminiszter és Heinz-Christian Strache az osztrák alkancellár találkozójáról tudósít. Az alábbi bejegyzés feltételezi, hogy nem az MTI torzította el a magyar miniszter szavait. 

Ebben az esetben Szijjártó Péter tudatosan hazudott.

Az alábbiakban ezt  Állítás (Á)- Cáfolat (C) párosokban mutatom be. A miniszter állít, a tények cáfolnak.

(Á1) "Az ENSZ globális migrációs csomagja Európa elárulása, mert ellentétes az európai emberek érdekével"
(C) A migrációs egyezség (Global Compact on Safe, Orderly and Regular Migration, 208. július 11-i, végleges szöveg) nem ellentétes Európa érdekeivel.
"Európa" két területet jelenthet: az EU területét vagy az Atlanti óceántól az Uralig húzódó területet.
Az EU teljes mellszélességgel támogatja az egyezséget. "The European Union is a staunch supporter of the process for a Global Compact on Migration (GCM), and it is committed to making the GCM a success." https://eeas.europa.eu/delegations/un-new-york_en/39335/Towards%20a%20Global%20Compact%20on%20Migration  - így az EU külügyi szolgálata.
Ha Európa a nem-EU tag államokat is jelenti, akkor még nyilvánvalóbb, hogy a  csatlakozásra váró államok, köztük Törökország vagy a csatlakozáson kivülrekedők, köztük Oroszország abban érdekeltek, hogy polgáraik elé minél kevesebb akadály tornyosuljon, ha más országokba akarnak utazni, ott akarnak dolgozni. Oroszország tettleg is támogatja a migrációt, a poszt-szovjet térségből mintegy hétmillióan dolgoznak ott legálisan. 

(A2) "Szijjártó Péter azt mondta, hogy a migrációs csomag súlyos veszélyt jelent Európa számára, mert legalizálni akarják vele az illegális migrációt,..."
(C) Az "illegális migrációt" senki nem akarja legalizálni.
A 4. cél kifejezetten azt mozdítja elő, hogy mindenki birtokoljon útlevelet és személyazonosító okmányokat, a 9. cél az embercsempészet elleni nemzetközi együttműködést erősíti, a 10. az emberkereskedelem elleni harcról szól, a 11. pedig a határok "integrált, biztonságos és koordinált védelméről." Az utóbbi kifejezetten követeli az "irreguláris" belépés megelőzését és a nemzeti szuverenitást tiszteletben tartó határigazgatási intézkedések mellett tör lándzsát.

(Á3) "Szijjártó Péter azt mondta, hogy [az egyezség]... az illegális migrációt  alapvető emberi jognak akarja beállítani"
(C) Nem. Az egyezség sehol nem állítja, hogy a migráció alapvető emberi jog.  A migrációról mint ambivalens jelenségről beszél, amely egyszerre előnyös és hátrányos és az egész egyezség arra tör, hogy az előnyöket valamennyi állam javára és a migránsok javára fokozza, miközben a - nem tagadott - hátrányokat, például az agyelszívást, csökkenti. A több célt átható horizontális vezérelvek között szerepel (a nemzeti szuverenitás mellett), egyebek között a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása. Nem a migrációhoz fűződő emberi jog, mert ilyet nem állít az egyezség, hanem a migránsok emberi jogai, például az, hogy ne lehessen jogtalanul letartóztatni őket, az eljárások legyenek tisztességesek és így tovább.

(Á4) "a jövő évi ENSZ-közgyűlésen Magyarország nem fogja megszavazni a csomagot."
(C) A tudatlanság klasszikus példája. Az egyezséget nem az ENSZ közgyűlésén és nem jövőre fogják megszavazni, hanem egy diplomáciai konferencián, idén, Marrakeshben, december 10-11-én. https://refugeesmigrants.un.org/ 

(Á5)"Magyarország nem lesz 'bevándorlóország', és nem támogatja, hogy az európai kontinens népességének összetételét megváltoztassák, így a kormány a kötelező kvóták rendszerét visszautasítja."
(C) Magyarország lakosainak 5%-a nem ebben az országban született. Ettől még nem "bevándorló-ország". A magyarországi magyar állampolgárok legalább 5 %-a külföldön él. Ettől kivándorló-ország?  Az EU megteremti a lehetőségét annak, hogy az 500 millió  EU polgár  bármelyik tagállam területén éljen. Megváltoztatja-e ez a kontinens népességének összetételét? És az Oroszországban élő közép-ázsiaiak megváltoztatták-e?  A mondatnak ez a része nem értelmezhető. A másik fele netto hazugság: a kötelező kvóták nem bevándorlókról szólnának, hanem menedékjogért folyamodókról, akik semmilyen értelemben nem bevándorlók: addig maradhatnak, amíg a védelemre szükségük van. Így kellett például a koszovóiaknak visszatérniük a veszély elmúltával.

(Á6)[Szijjártó] "Kitért arra is, hogy Magyarország a határvédelmet azt államok kötelességének tekinti, ezért ennek a jogosultságnak egy darabját sem adja fel, mert 'azok akarják átvenni, akik szervezik a migrációt'".
(C) "A kormányfő szerint teljes egyetértés volt az uniós állam-, illetve kormányfők között azzal kapcsolatban, hogy a határellenőrzés nemzeti hatáskör, de ha egy tagállam nem tud vagy nem akar eleget tenni ezen kötelességének, akkor a többieknek legyen joga arra, hogy közösen biztosítsák a schengeni határt." Magyar Hírlap, 2015 december 12. Magyarország rendszeresen küld határőröket más országokba és fogad határőröket más országokból. (Néhány érdekes részlet itt: https://www.asktheeu.org/en/request/operations_in_hungary)
Ha valaki át akarja venni a határvédelmet, az a Frontex. A Frontex-ről azt állítani, hogy szervezi az illegális migrációt: ismét a tudatlanság csimborasszója, vagy direkt becsületsértés és rágalmazás.

(Á7) "A migrációt meg lehet állítani, s mi ezt be is bizonyítottuk Brüsszelnek - szögezte le a miniszter."
(C) A migrációt nem lehet megállítani, ahogy a gravitációt és az időjárást sem. Mi sem állítottunk meg senkit 2015-ben a kerítéssel, csak eltereltük öket Horvátországba. A migrációs nyomás nagyon sok tényezőtől függ. Ha Jemenből vagy Donyeckből menekülni kell, akkor menekülni fognak, ha Irán nem engedi  meg, hogy az évtizedek óta ott élő afgánok ott maradjanak, akkor nekiindulnak, és sokan nem a - soha nem látott, közveszélyes - "hazába" fognak elindulni. Sokan vannak és lesznek, akiknek nincs joga abban az országban élni, ahol élnek, mint annak a magyar házaspárnak, amelynek a gyerekét Trump határőrei elszakították a szüleitől, mikor irregulárisan akartak ismét belépni az USA-ba.  A Globális Migrációs Egyezség ebből a felismerésből indul ki. Migráció van: növeljük a vele járó előnyöket, minimalizáljuk a hátrányokat bés kockázatokat.

(Á8) "Szijjártó Péter arról is beszélt, hogy az osztrák alkancellárt arra kérte, adjon segítséget, hogy a két ország között adott legyen a legális határátjárás lehetősége, lehetőleg minél sűrűbben működő határátkelőkön."
(C) Nem cáfolat, értelmezés: a jámbor miniszter a fokozott migráció lehetőségét kérte az osztrák alkancellártól (ha már a külügyminiszterrel, partnerével nem sikerült találkoznia). A  Magyarországról Ausztriába költőzők, ott dolgozók, vállalkozók: migránsok. Átléptek egy nemzetközi határt (még ha schengeni, belsőt, akkor is) és nem a saját országukban keresik a kenyerüket.

Nem folytatom. Hazugságok és tévedések minden bekezdésben. Naívan (?) úgy vélem, ezeknek a felmutatása feladatunk, ha a racionális érvelés lehetőségét fenn akarjuk tartani. 

A BM nevében a szabotőrök egy olyan közleményt adtak ki , ami nyilvánvalóan teljesen hülye színben állítja be a BM-et. A mocskos gazemberek az Európa Tanács Kínzás Elleni Bizottságának jelentéséről úgy írnak, mintha nem tudnák, hogy az Európa Tanácsnak semmi köze az Európai Unióhoz. 
Az Európa Tanácsban olyan barátaink ülnek, mint Oroszország és Azerbajdzsán és ez a baráti szervezet küldte a Kínzás Elleni Bizottságot hozzánk, nem az áskálódó Brüsszel (és az Európai Unió). Mégis a BM közleménye így fogalmaz:
2018. szeptember 18. 15:17

"Tavaly októberi magyarországi látogatásáról tett közzé jelentést 2018. szeptember 18-án az Európa Tanács Kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzésére alakult bizottsága. Brüsszel újabb valótlan tartalmú jelentéssel támadja Magyarországot, azért hogy elvegye tőlünk a határvédelem jogát."

Ez olyan, mint amikor Bukarestet Budapesttel tévesztik össze. Kiemelt fizetést élvező köztisztviselőink ekkora szarvashibát nem követhetnek el, ez csak a szabotőrök műve lehet.

Legyünk éberek honfitársaim! Meg kell védenünk a hazánkat az orbitális baromságokat a minisztérium szájába adó szabotőrökkel szemben!

Érdemes az EU csúcs szövegét figyelmesen olvasni. Nem azt mondja, amit sokan kiolvasnak belőle. (kommentjeim ALATT a teljes eredeti szöveg.)
Nézzük:
+ A cselekvés együttes és kiegészítő (shared and complementary)
+ Csak azokra vonatkozik, akiket kimentettek a tengerből (who are saved in Search and Rescure operations) Akik maguk megérkeznek, akár hajóval, akár a határon át (pl. török-görög szárazföldi határon, hogy az ukrán-magyarról ne is beszéljek), azokra nem.
+ A partraszállítási platformok (még gondolkodom, ez mi legyen magyarul) (disembarkation platforms) NEM a menekültügyi eljárás színhelyei, tulajdonképpen előválogató helyek, ahol megtudják, ki kér menedékjogot, s ki nem. A szöveg nem világos, de valószínűleg úgy értik, hogy aki nem kér az innen visszaküldendő.
+ Aki kér (esetleg: mindenki) továbbszállítandó az "ellenőrzött központokba" (Controlled centers), értsd zárt táborokba, ahol szétválasztják a hazaküldendő irreguláris vándorokat és a nemzetközi védelemre szorulókat. 
+ E táborokat az önként jelentkező államokban állítják fel (de feltehetően az EU finanszírozza, azaz a tagállamok adják össze a költségeit. Érdekes kérdés, hogy a tábor költségei mellett a visszaszállítás költségeit is együtt kell-e állniuk a tagállamoknak, s ha igen, számít-e, hogy vállalták-e ellenőrzött központ létesítését, vagy hogy befogadják-e az azokból kikerülő menekülteket és oltalmazottakat?!)
+ A menekültekre és az oltalmazottakra továbbra is a szolidaritás elve vonatkozik. értsd: az ő befogadásuk közös ügy, a tagállamoknak szolidárisnak kell lenniük egymással és a menekülttel.
+ Marad az áthelyezés és az áttelepítés, de önkéntes. (Az áttelepítés eddig is az volt.) Mivel a szöveg az áttelepítés mellett említi az áthelyezést ez nem vonatkozhat csak a a partraszállítási platformok és a zárt táborok közötti mozgásra. Ki kell terjednie arra, ami a táborban bekövetkezett elismerést követi, azaz a menekültek és az oltalmazottak befogadását továbbra is az összes tagállamtól várják.
+ Az újdonságok nem érintik a menekültügyi eljárás lefolytatására köteles u.n. felelős állam kijelölését szabályozó Dublin rendelet reformját. Mivel az új rendszer csak a tengerből kimentettekre vonatkozik az összes nem így érkezett menekülőre (és esetleg a táborokban levőkre is, ha a Dublin-rendelet új változata így szól) kiterjed(het) a felelős államot normatívan befogadásra (átvételre vagy visszavételre) kötelező rendszer.
Ime a következtetések két releváns pontja, angolul:
5 In order to definitively break the business model of the smugglers, thus preventing tragic loss of life, it is necessary to eliminate the incentive to embark on perilous journeys. This requires a new approach based on shared or complementary actions among the Member States to the disembarkation of those who are saved in Search And Rescue operations. In that context, the European Council calls on the Council and the Commission to swiftly explore the concept of regional disembarkation platforms, in close cooperation with relevant third countries as well as UNHCR and IOM. Such platforms should operate distinguishing individual situations, in full respect of international law and without creating a pull factor.
6. On EU territory, those who are saved, according to nternational law, should be taken charge of, on the basis of a shared effort, through the transfer in controlled centres set up in Member States, only on a voluntary basis, where rapid and secure processing would allow, with full EU support, to distinguish between irregular migrants, who will be returned, and those in need of international protection, for whom the principle of solidarity would apply. All the measures in the context of these controlled centres, including relocation and resettlement, will be on a voluntary basis, without prejudice to the Dublin reform.

A Tempus Közalapítvány szervezi a Stipendium Hungaricumot (https://tka.hu/palyazatok/2962/stipendium-hungaricum) Ennek keretében a 2016-2017-es tanévre 2927, felthetően egyébként Magyarországon tartózkodási joggal nem rendelkező személynek tették lehetővé itt az életet, busás támogatással látva el őket, szállás, ösztöndíj és tandíjmentesség formájában. Egy igazi bevándorlásszervező ügynökség. 
Megmenekülhetnek persze, mert az értelmetlen jogszabályokat, akár a menekülteket segítőket büntetőről, akár az  Alaptörvény vonatkozó cikkéről, akár a tervezett bevándorlási adóról  van szó    l  e h  e t    úgy értelmezni, hogy rájuk nem vonatkozik.
De, az érintettek az alapítványnál nem tudhatják, a Kastélyban f o g j á k  -  e  úgy értelmezni. Ha nem, vár az elzárás, a különadó, a megbélyegzés. Nem szívesen lennék a helyükben, miközben  - többek között  -  157 vietnámi, 160 türkmenisztáni, 108 török, 97 nigériai, 158 mongol, 294 kínai, 245 jordán, 91 iraki, 144 indiai, 47 ghánai, 93 ecuadori 202 azerbajdszáni és 120 algériai diákjuk és PhD írójuk, postdocjuk rémült tekintettel faggatja őket: most mi lesz?!

2018. június 24-én vasárnap  Ausztria, Bulgária, Görögország, Málta, Németország, Olaszország, illetve Spanyolország vezetői megpróbálnak elfogadható EU álláspontot kikovácsolni a migrációról. Orbánt nem hívták meg. Éremben akarnak tárgyalni - ő ott felesleges lenne.

Jön a keddi parlamenti vita. Milyen szép is lenne, ha a menekülteket támogatók megbüntetését szolgáló törvényjavaslat tárgyalásáról számolnának be minden megmaradt szuverén fórumon! Az újságírók nyilván tudják, mit tartalmaz a törvényjavaslat de a hallgatók pusztán a félrevezető megnevezés miatt azt hiszik
- Soros törekszik valamire
- Amire törekszik az rossz
- Aki ebben megállítja az jó.

Holott:
-  Sorosról nincs szó a törvényjavaslatban;
- az állam azt akarja megtiltani, aminek a megtétele nemcsak erkölcsi, hanem jogi kötelesség is;
- mindannyiunkat sunyi, csak magának kaparó véglénnyé akarnak tenni.

A nyelvhasználat a választásunkat tükrözné.

Börtönbe a menekülőket segítőkkel! (Rettegj ENSZ Menekültügyi Főbiztosság, misszióba ne kezdj EU Alapjogi Ügynökség, kerüld Magyarországot ET kínzás megelőzését szolgáló bizottság!)

Megjelent a harcias törvényjavaslat-csomag.

(T/333. számú törvényjavaslat egyes törvényeknek a jogellenes bevándorlás elleni intézkedésekkel kapcsolatos módosításáról Előadó Pintér Sándor. 2018. május 29.)

Azért a kígyó kezd a saját farkába harapni, a tényállásban se "illegális migráció", se rendes migráció nincs. (A címe: „Jogellenes bevándorlás elősegítése") Viszont értelmezhetetlen, mert feltételezi, hogy már az eljárás lefolytatása előtt tudható, kinek az igénye megalapozott és kié nem.
​
"353/A. § (1) Aki szervező tevékenységet folytat annak érdekében, hogy
a) Magyarországon menedékjogi eljárás kezdeményezését tegye lehetővé olyan személy részére, aki hazájában vagy a szokásos tartózkodási helye szerinti országban vagy olyan más országban, amelyen keresztül érkezett, nincs faji, nemzeti hovatartozása, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozása, vallási, illetve politikai meggyőződése miatt üldözésnek kitéve, vagy a közvetlen üldöztetéstől való félelme nem megalapozott, vagy
b) a Magyarországra jogellenesen belépő vagy jogszerűtlenül tartózkodó személy tartózkodási jogcímet szerezzen,
ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt elzárással büntetendő.
A tudhatatlan dolgok a következők:
1) Mi a szervező tevékenység? 
A törvényjavaslat ennyit mond:
"szervező tevékenységnek minősül különösen, ha az (1)
bekezdésben meghatározott célból
a) Magyarország területének [schengeni] külső határ szerinti határvonalán, illetve határjelénél határmegfigyelést
szervez,
b) információs anyagot készít, terjeszt vagy ilyenre megbízást ad,
c) hálózatot épít vagy működtet.”
- határmegfigyelés-e a bámészkodás?
- honnan tudjuk, hogy a vonalán állunk-e. 5 méterel odébb szabad?
- milyen információs anyag tiltott? A büntetőjogi tényállások megismertetése az irreguláris kérelmezőkkel "információs anyag"? Jogaikról tilos őket tájékoztatni? A nyomdászok lesznek-e a cenzorok ("készít")?
- mi a hálózatépítés és mi a hálózat működtetés? Lehet egy szervezet maga hálózat?
- a "különösen" jelző megengedi más tevékenységek idesorolását. A jogállam pillérét rúgja ki az, aki börtönnel fenyeget előre meg nem nevezett cselekedeteket. Nullum crimen sine lege, tanítjuk.
2) "menedékjogi eljárás kezdeményezését tegye lehetővé". A menedékjogi eljárás kezdeményezését (megindítását, azaz a kérelem benyújtását) a Menedékjogi törvény, a Genfi egyezmény és a szokásjog teszi lehetővé, az eljáráshoz hozzáférést pedig kötelezővé. Ügyvéd igénybevélehéze minden menedékkérőnek joga van a magyar jog és az EU eljárási irányelve, valamint az általános emberi jogi szabályok szerint.
3) a szervező tevékenység csak egy bizony kör tekintetében tilos. A segítségből kizárt személy az, aki sem otthon sem a tranzitországban nincs "faji, nemzeti hovatartozása, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozása, vallási, illetve politikai meggyőződése miatt üldözésnek kitéve, vagy a közvetlen üldöztetéstől való félelme nem megalapozott".
Ebből következik, hogy a kiegészítő védelemért folyamodókat (tehát pl. a szír polgárháború áldozatát) továbbra is szabad segíteni. Viszont azt nem szabad segíteni, aki olyan nem üldöző ("biztonságos") országon át jött, ahova azonban nem engedik vissza. Akkor vele mi lesz?
4) A szervező tevékenység csak akkor tilos, ha a segített személyt nem fenyegeti az üldözés. Ezt az eljárás lefolytatása előtt (a jogerős bírói döntés előtt) nem lehet tudni. Addig a jóhiszeműség és az ártatlanság vélelme érvényesül: az érkező valóban menekült, a segítő Magyarország nemzetközi jogi, EU jogi és hazai jogi kötelezettségeinek teljesítéséhez járul hozzá, épp úgy ahogyan a BMH ügyintézői.
5) Mi a közvetlen üldöztetés? Amit a kormány csinál a Helsinki Bizottsággal, az már közvetlen üldöztetés vagy még csak közvetett?
6) Nézzük a tartózkodási engedély-szerzést! A Magyarországon jogszerűtlenül tartózkodó személyek körébe beletartozik az a japán mérnök, aki nem vette észre, hogy lejárt a tartózkodási engedélye? Ha igen, akkor az ügyvédjét börtön fenyegeti, ha kérelmezne neki egy újat?
7) A menedék-kérés (és a menekült státusz) nem bevándorlás. A bevándorlás fogalmát a magyar jog már nem ismeri, csak a letelepedését. Ha nincs jogszerű bevándorlás, akkor jogellenes sincs. A tervezett hetedik Alkotmánymódosítás sem hozza be. (Bután "betelepítés"-ről ír).
Értem én, hogy bármit törvénybe lehet iktatni és a jelentés-nélküli fogalmak alapján is lehet büntetni ("kiutazása sértené a szocialista államrendet"), hogy fájóbb történelmi példákat ne hozzak, de azért igazán szégyellem magam, hogy egykori tanítványaim az egykori szocialista főrendőrökkel (Pintér S) szövetkezve ilyennel álltak elő.

Letöltés PDF

Online olvasás

A nagyrabecsült Ungváry Krisztián az Indexen közzétett egy írást (Most eldől, ki ellenzéki és ki megélhetési politikus), amelyben lenini könyvcímet is kölcsönözve buzdít arra, a mandátumukat felvevő ellenzéki politkusokat tekintsük megélhetési politikusoknak, sőt kollaboránsoknak.
 
Teljes tisztelettel és teljes határozottsággal: ellentmondok.
 
Szerinte a választási vereség akkor is megalázó,  ha figyelmen kívül hagyjuk „a közmédia aljasságait, az átszabott választási rendszert és a kormányzati szintű hazugságpropagandát.” Én úgy vélem, hogy ha nem lett volna aljas a közmédia, ha nem szabták volna át a választási rendszert és nem ömlött volna a hazugságprpaganda-cunami a vidéki választókra, akkor a Fidesz nem nyerte volna el a mandátumok többségét, vagy épp csak hajszállal. A hazai szavazóknak így is kisebbsége (47,36 százaléka) szavazott a Fidesz-KDNP pártszövetségre, míg az 1 százaléknál többet kapott ellenzéki pártuk együttes eredménye  ̶  ugyancsak a hazai választók körében: 50,1 százalék.
 
Ungváry fő érve azonban az, hogy a választás nem volt legitim.  A választási rendszer torz és a kampány nem volt fair, ebben nyilván egyetértünk, a fegyverek egyenlősége a kormány és az ellenzék között nem állt fenn, s hozzáadhatjuk még az egyéni választokerületekben elkövetett karakter-gyilkosságokat, sötét praktikákat.
 
A legitimitás legalább két szempontból értelmezhető: a jognak megfelelés, a jogszerűség és a társadalmi támogatottság szempontjából.
 
Ha a választási rendszert jogilag illegitimnek, jogsértőnek, alkotmányellenesnek kívánjuk tekinteni, akkor ezt a jogi küzdelmet le kell folytatni, az Alkotmánybíróságon kezdve és az Emberi Jogok Európai Bíróságán folytatva. Ez nem történt meg.  A jogilag illegitim választáson nem szabad részt venni, talán még viccpártként sem. Az 1 százaléknál nagyobb a listás szavazati arányt elért pártok közül egyik sem élt   ̶  tudomásom szerint  ̶   egyik lehetőséggel sem. (Felthetően igaz ez az Együttre is.)
 
Ha a rendszert jogilag elfogadhatónak, bár igazságtalannak, torznak és unfairnek látjuk, mint megannyi más szabályt, akkor választhatunk a távolmaradás, esetleg a  polgári engedetlenség és a jognak engedelmeskedés között. A nagy pártok mind engedelmeskedtek a rájuk vonatkozó szabályoknak.
 
Ezen a ponton Ungváry Krisztián figyelemreméltó bukfencet vet: Orbán Viktort hívja segítségül igazának bizonyítására. Felidézi, hogy Orbán 2006-ban azért tekintette illegitimnek a vereségét hozó választási eredményt, mert Gyurcsány Öszödön bevallotta, hogy korábban  hazudott. Most pedig „a választópolgároknak a közmédia nem biztosította az objektív tájékozódás lehetőségét, a kormány pedig hazugságokkal súlyosan megtévesztette a szavazókat. Ezek a körülmények nyomós érvek arra, hogy a választás végeredményét ne fogadjuk el érvényesnek.” Szóval, ha hazudik a kormány akkor a választási eredmény érvénytelen. És ha az ellenzék hazudik (ld. Brexit), akkor is? E ponton éles különbség van közöttünk: a kormány orbitális hazugságokkal tömte a nép fejét, ezt nálam, menekültjogi szakértőnél jobban kevesen tudják, de én nem pártolom az orbáni érvet, amely szerint ha a kampányban hazudtak, akkor a választás eredménye érvénytelen. Ez a politikai és a jogi szféra összekeverése. A hazugságokat politikai eszközökkel, ha rágalmak, bírói úton kell számonkérni.
Pár sorral alább cikkében Ungváry  már az egész rendszert (tehát nemcsak a választás eredményét) tekinti a legitim alapot nélkülözőnek. Ez nagy ugrás. A rendszert 2010-11-ben az a parlament rakta le, amelyben legitim módon megálasztott Fidesz mamelukok és országrontók ültek. Mi, a magyar nép, küldtük őket oda.
 
Ungváry azt feltételezi, hogy a képviselők jelenléte „törvényesíti” s   ̶  gondolom – távolléte törvényteleníti a rendszert.  De miben is állna a törvénytelensége, politiakilag illegitim mivolta? A nép még kisebb hányadának támogatását élvezné? Putyin nem tárgyalna vele? Trump elszigetelné magát? Az EU alkalmazná a 7. cikket, mert a 199-ből 65 képviselő nem ült be a padsorokba? Nem azt kérdeznék előtte, „ha ilyen véres a választási rendszer torka,  miért vettetek részt?”  
Szóval a diagnózisban – még a lenini kérdésre adandó választ megelőzően – nem értünk egyet: a lezajlott választás eredményét nem lehet utólag delegitimálni, ha az eredményt érdemben befolyásoló csalások nem voltak. A választás eredménye érvényes és a parlament sem a választók, sem a külvilág szemében nem lesz „törvénytelen” ha a képviselők egyharmada távolmarad.
 
Mi a teendő? –  kérdezi Ungváry, Leninnel szólván. Először is álellenzéknek titulálja a megválasztott nem-Fidesz képviselőket, akikkel szemben a „felháborodott polgárok” alkotják az igazi ellenzéket (csipetnyi populista felhangot vélek hallani), majd jön a népies fordulat az ocsuról (beülők) és a tiszta búzáról (kívülmaradók), amit viszont a parlamenti padsorokba ülők lekollaboránsozása követ, ami Nékoszos bélyegnek is jó lenne. Az érdemi érve az lenne, hogy azért nem szabad képviselőként ténykedni mert semmire sem alkalmas a képviselőség, s erre az Ungváry bizonyítéka, hogy „az LMP egyik képviselőjének interpellációjára már tavaly is az volt az illetékes miniszter válasza, hogy egy törpepártnak nincsen joga kérdéseket feltenni”. Ez bizonyítéknak kevés. A miniszter minősíthetetlen volt az adott helyzetben, de még az ő (sőt Németh Szilárd) bárdolatlansága sem elég ahhoz, hogy a parlamentarizmus értelmét kétségbe vonjuk. A parlamenti munka sokkal összetettebb ennél. Másutt (www.nagyboldizsar.hu/blog) tíz pontban kifejtettem érveimet amellett, miért kell vállalni a választóktól kapott megbízást. Többek között mert ezt ígérték a jelöltek. Nem azzal kampányoltak: „ha többségben leszünk, képvisellek, ha kisebbségben, magadra hagylak”. Azt állítani, hogy csak a kisstílű megélhetési politikusok ülnek be a széksorokba  nem vall jó ízlésre. Nem csak Mellár Tamásra, vagy Szabó Tímeára gondolok, akikre biztosan nem illik ez a leírás, hanem mindazokra, akik jobban szeretik a parlamenti és az utcai politizálást különválasztani, még akkor is ha mindkettő jogosult. De a népi és a Nékoszos fordulat utáni prófétai súllyal az egy tál lencséért magukat a Ner rendszerének eladókról szólni, ismét orbáni bűn: az érv helyett a kinyilatkoztatás, amit tetéz a „ cserebogárlárva módjára kártevő csimaszként a hatalomhoz ragaszkodó, semmilyen polgári foglalkozással nem rendelkező megélhetési politikusok” tiráda. (Milyen hatalma is van annak a politikusnak, aki semmit nem érhet el az Országgyűlésben a szerző szerint?)
Ungváry Krisztián történész érdemeit nagyrabecsülöm,  s egyetértek vele abban, hogy az „április 8-i bukás egyúttal egy megtisztulás és újjászületés lehetőségét is magába hordozza.”


Félek, cikke ehhez kevéssé fog hozzájárulni.

R. A. (és nyilván mások is) azt javasolják: a képviselők ne vegyék fel a mandátumukat. F. T. (és nyilván mások is) pedig azt, vegyék fel.
 10 pontban reagálok.
Álláspontom szerint be kell menni és aktívan részt kell venni.
1) A parlament: információforrás. Pl. ül valaki a Gazdasági Bizottságban és megtudja, mely vállalatot választja ki a többség a letelepedési kötvény kizárólagos jogú eladójának egy térségre. Ott és akkor tud kérdéseket feltenni a többségnek. A választ a jegyzőkönyv rögzíti. Ha nem rögzíti, kérheti a jegyzőkönyv helyesbítését. Ha lesznek újabb Paksok, az érintett képviselők megismerhetik a tartalmát.
2) Az ellenzéki szerep - korlátozottan de - hatalom. Ha nem rombolják porig a hagyományt, akkor lesznek bizottságok, amelyeknek az elnökét az ellenzék adja. Lesznek házelnök-helyettesek, akik az ülést vezetik.
3) A parlament a nyilvánosság terepe. Amíg nem törlik el a közvetítést látható, ki mit mond. Az ellenzéki pártoknak másitt minimális állami nyilvánosság jut, ez legalább nem elvonható. Ráadásul a következő politikusnemzedék ott gyakorolhat a valódi nyilvánosság előtt folytatandó vitákra - ha lesznek.
4) A képviselő mentességet élvez és privilégiumokat. Például bemehet a tranzitzónába a határon (ld. még 1-pont) Nehezebb vegzálni, fenyegetni, mint pl. a Helsinki Bizottság jogászát vagy engem. Nekünk van szükségünk olyanokra, akiket legalább közvetlenül nem fenyeget egzisztenciális veszély, ha szót emelnek ügyeinkben.
5) Az Országgyűlés képviselői közül kerülnek ki az Európa Tanács Parlamenti közgyűlésének tagjai. Terep az összeurópai figyelem felkeltésére és terep - például - az orosz befolyás elleni küzdelemre.
6) A távolmaradás delegitimációs hatása kicsi. Mit hozott a DK távolléte az elmúlt ciklusban? Az a nép, amely a kormánypropagandát komolyan vette és 48%-ban a Fideszre szavazott nem tántorodik meg, ha nem lát ellenzékit a padsorokban, sőt. Kezét dörzsölve örül, s azt reméli, egyszer majd az egész országból kiűzhetők lesznek a nemtetsző elemek, ha már az Országházból sikerült. A "fejlett nyugat" nem annak mentén fogja legitimnek tekinteni a kormányt vagy sem, hogy ül-e ellenzéki a parlamentben egy torz, de nem jogsértő választás után. 
7) Kétharmad ellen valóban nehéz a jogalkotásban részt venni, de a kétharmad hiányában meg lehet akadályozni az eszement alkotmánymódosításokat, ahogyan az a hetedik tervezetével történt. A kétharmad pedig a biológia törvényei szerint vagy Isten kegyelméből, vagy a lelkiismeret lázadása folytán elfogyhat.
8) Az ellenzéki képviselőjelöltek és segítőik komoly, olykor emberfeletti küzdelmet folytattak a bekerülésért. Nem méltányos azt várni tőlük, hogy egy kétes szimbolikus nyereség kedvéért mondjanak le arról, amire életük következő négy évét feltették.
9) Természetesen bármely megválasztott képviselő egyéni joga, hogy inkább a - szórakoztatóbb - parlamenten kívüli életet válassza, vagy ne akarjon részévé válni annak, ami közeleg.
10) A minősített többséget nem az ellenzék legitimálja (vagy a hiánya delegitimálja) hanem a szavazatok és az a jogrend, amely a 48%-ból 66 %-ot teremt.

Hazudik - akár focidrukker, akár nem -, aki azt állítja, hogy migránsok nélkül jobban teljesítene a gazdaság.
Magyarországon 2016-ban 10553 külföldi foglalkoztatottat (azaz migránst) jelentettek a munkaadók.
Közülük 2332 "felsőfokú képzettség önálló alkalmazását
igénylő foglalkozás"-t gyakorolt, 1355 pedig "egyéb felsőfokú vagy középfokú képzettséget igénylő foglalkozás"-t. 
Aki a migránsokat ki akarja rekeszteni, az a magyar gazdaságot  akarja rombadönteni. Hogyan működne a Mercedes, az Opel, a Suzuki, a Thyssenkrupp és a többi nagy multi a bennük dolgozó migránsok nélkül? A Thyssenkruppot (benne a migránsokat) a magyar állam 10,5 milliárd forintos ajándékban részesítette, midőn a jászfényszarui új beruházás harmadát vissza nem térítendő támogatásként kifizette.
A magyar állam támogatja a migrációt és ezt jól teszi. Aki ellenzi az új beruházásokat és az azokat tulajdonló és/vagy üzemeltető migránsok érkezését, az a haza ellensége.
​
Az adatok forrásai:
Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat 
https://nfsz.munka.hu/…/…/stat_kulf_mvall_mo_adatok_2016.pdf és http://magyarepitok.hu/…/atadtak-a-thyssenkrupp-33-milliard…

Hazudik - akár focidrukker, akár nem -, aki azt állítja, hogy migránsok nélkül jobban teljesítene a gazdaság.
Magyarországon 2016-ban 10553 külföldi foglalkoztatottat (azaz migránst) jelentettek a munkaadók.
Közülük 2332 "felsőfokú képzettség önálló alkalmazását
igénylő foglalkozás"-t gyakorolt, 1355 pedig "egyéb felsőfokú vagy középfokú képzettséget igénylő foglalkozás"-t. 
Aki a migránsokat ki akarja rekeszteni az a magyar gazdaságot romba akarja dönteni. Hogyan működne a Mercedes, az Opel, a Suzuki, a Thyssenkrupp és a többi nagy multi a bennük dolgozó migránsok nélkül? Az Thyssenkruppot (benne a migránsokat) a magyar állam 10,5 milliárd forintos ajándékban részesítette, midőn a jászfényszarui új beruházás harmadát vissza nem térítendő támogatásként kifizette.
A magyar állam támogatja a migrációt és ezt jól teszi. Aki ellenzi az új beruházásokat és az azokat üzemeltető migránsok érkezését, az a haza ellensége.
Az adatok forrásai:
Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat 
https://nfsz.munka.hu/…/…/stat_kulf_mvall_mo_adatok_2016.pdf és http://magyarepitok.hu/…/atadtak-a-thyssenkrupp-33-milliard…

Csang Csing kínai, öt éve él Magyarországon, igazi harmadik országból jött bevándorló. Hazájában ujgur terroristák rendszeresen merényleteket követnek el. Magyar edző által betölthető munkakört fogadott el.
Ő vezette aranyéremre a magyar férfi 5000 méteres rövid pályás gyorskorcsolyaváltót.
Ennek nyilván örült Nikolics Nemanja válogatott magyar labdarúgó, aki éppen az USA-ban, migránsként futballozik a Chicago Fire csapatában és Tijana levű lányához csakis szerbül beszél.
Miért mondja róluk a kormány, hogy "nem akarunk bevándorlókat"? Nem szeretnék hogy még egy téli olimpiai aranyat nyerjünk vagy gólkirályokat adjunk a sportnak?
Ha ismertek FIDESZ szavazót, osszátok meg vele e bejegyzést, tegyétek fel a kérdést!
"Tényekkel a demagógia ellen'"