Az olimpia ellen érvelni érzelmileg nem könnyű, mert megrendezése virtuális és valóságos gyarapodást ígér (sortlétesítményekben, infrastruktúrában) s valóban jelképe a nemzetközi együttműködésnek (békés versengésnek).
Tehát az olimpia üdvös dolog.
Ugyanakkor egy erkölcsi lény nem teheti meg, hogynem veszi számba tetteinek összes (nem csak kedvező) következményeit.
Az olimpiára fordított figyelem és anyagi javak fordíthatóak másra. A kérdés ezért az, a lehető legjobban sáfárkodunk-e ezekkel a javakkal és figyelemmel, ha az olimpia rendezésére szánjuk. Nem.
Tehát a 2024. évi magyarországi olimpia rendezése ellen felemelt szó nem az olimpia gondolata, gyakorlata ellen érvel, hanem a hatékonyság mellett, a saját értékeinket tükröző sorrend mellett: a szegénység enyhítése, a magyar egészségügy rendbetétele, a magas kultúra támogatása, az infrastruktúra kiépítése a Budapesttől távoli vidékeken követelőb szükség, mint az olimpia megrendezése.
Aki magyarországi olimpiát akar jelen körülményeink között, elvonva ezzel a pénzt a fontosabb céloktól az e célok jelentőségét tagadja, azt vonja kétségbe, hogy a szegények, a betegek, a perifériára szorultak többet érdemelnek. Az szívtelen, könyörtelen, nem keresztény, nem hazafi, mert nem érdekli a megnyomorítottak, a népe sorsa
Válasszon nyelvet