R. A. (és nyilván mások is) azt javasolják: a képviselők ne vegyék fel a mandátumukat. F. T. (és nyilván mások is) pedig azt, vegyék fel.
10 pontban reagálok.
Álláspontom szerint be kell menni és aktívan részt kell venni.
1) A parlament: információforrás. Pl. ül valaki a Gazdasági Bizottságban és megtudja, mely vállalatot választja ki a többség a letelepedési kötvény kizárólagos jogú eladójának egy térségre. Ott és akkor tud kérdéseket feltenni a többségnek. A választ a jegyzőkönyv rögzíti. Ha nem rögzíti, kérheti a jegyzőkönyv helyesbítését. Ha lesznek újabb Paksok, az érintett képviselők megismerhetik a tartalmát.
2) Az ellenzéki szerep - korlátozottan de - hatalom. Ha nem rombolják porig a hagyományt, akkor lesznek bizottságok, amelyeknek az elnökét az ellenzék adja. Lesznek házelnök-helyettesek, akik az ülést vezetik.
3) A parlament a nyilvánosság terepe. Amíg nem törlik el a közvetítést látható, ki mit mond. Az ellenzéki pártoknak másitt minimális állami nyilvánosság jut, ez legalább nem elvonható. Ráadásul a következő politikusnemzedék ott gyakorolhat a valódi nyilvánosság előtt folytatandó vitákra - ha lesznek.
4) A képviselő mentességet élvez és privilégiumokat. Például bemehet a tranzitzónába a határon (ld. még 1-pont) Nehezebb vegzálni, fenyegetni, mint pl. a Helsinki Bizottság jogászát vagy engem. Nekünk van szükségünk olyanokra, akiket legalább közvetlenül nem fenyeget egzisztenciális veszély, ha szót emelnek ügyeinkben.
5) Az Országgyűlés képviselői közül kerülnek ki az Európa Tanács Parlamenti közgyűlésének tagjai. Terep az összeurópai figyelem felkeltésére és terep - például - az orosz befolyás elleni küzdelemre.
6) A távolmaradás delegitimációs hatása kicsi. Mit hozott a DK távolléte az elmúlt ciklusban? Az a nép, amely a kormánypropagandát komolyan vette és 48%-ban a Fideszre szavazott nem tántorodik meg, ha nem lát ellenzékit a padsorokban, sőt. Kezét dörzsölve örül, s azt reméli, egyszer majd az egész országból kiűzhetők lesznek a nemtetsző elemek, ha már az Országházból sikerült. A "fejlett nyugat" nem annak mentén fogja legitimnek tekinteni a kormányt vagy sem, hogy ül-e ellenzéki a parlamentben egy torz, de nem jogsértő választás után.
7) Kétharmad ellen valóban nehéz a jogalkotásban részt venni, de a kétharmad hiányában meg lehet akadályozni az eszement alkotmánymódosításokat, ahogyan az a hetedik tervezetével történt. A kétharmad pedig a biológia törvényei szerint vagy Isten kegyelméből, vagy a lelkiismeret lázadása folytán elfogyhat.
8) Az ellenzéki képviselőjelöltek és segítőik komoly, olykor emberfeletti küzdelmet folytattak a bekerülésért. Nem méltányos azt várni tőlük, hogy egy kétes szimbolikus nyereség kedvéért mondjanak le arról, amire életük következő négy évét feltették.
9) Természetesen bármely megválasztott képviselő egyéni joga, hogy inkább a - szórakoztatóbb - parlamenten kívüli életet válassza, vagy ne akarjon részévé válni annak, ami közeleg.
10) A minősített többséget nem az ellenzék legitimálja (vagy a hiánya delegitimálja) hanem a szavazatok és az a jogrend, amely a 48%-ból 66 %-ot teremt.
Válasszon nyelvet