Azt kell itt tisztán látni, hogy kétféle "kvóta" van. Az egyik az Európai Unióról szóló szerződés (EUMSZ) 78 (3) cikkén alapul. (EUMSZ, 78/3: (3) "Ha egy vagy több tagállam olyan szükséghelyzettel szembesül, amelyet harmadik országok állampolgárainak hirtelen beáramlása jellemez, a Tanács a Bizottság javaslata alapján az érintett tagállam vagy tagállamok érdekében átmeneti intézkedéseket fogadhat el. A Tanács az Európai
Parlamenttel folytatott konzultációt követően határoz").
Az ezen a bekezdésen alapuló döntés egyszeri áthelyezést irányoz elő. A Bizottság eredeti javaslata alapján nekünk senkit nem kellett volna átvennünk, hanem tőlünk vettek volna át 54 000 menekülőt. Mivel ezt a magyar kormány megfúrta, a végleges döntésben (2015/1601 sz Tanács döntés) az szerepel, hogy az első menetben áthelyezendő 66000 menekülőből 1294-et kell átvennie Magyarországnak.
Van egy másik ugyanilyen jogalapon született döntés, a 2015/1523 tanácsi döntés, amely 40 000 embert helyez át Olaszországból és Görögországból, akik közül Magyarországra még néhányszáz jutott volna.
Az utóbbit nem kívánja a kormány megtámadni. Miért?
De a lényeg az, hogy függőben van egy másik kvóta, vagyis az "állandó", normatív kvótarendszer kialakítása. Ennek alapja a Bizottság benyújtott javaslata (COM(2015) 450 final), a Dublin III. rendelet (AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 604/2013/EU RENDELETE) formális, a nemzeti parlamenteket is bevonó, rendes jogalkotási eljárásban megvalósuló módosításáról. Arról sincs szó a törvényben.
Szóval az 1294 ember (aki után 2 milliárd 422 millió forint támogatást kapott volna a magyar állam /fejenként 6000 eurót, azaz 1 872 000 Forintot/) helyett a százmilliókba kerülendő pereskedést választotta.
Ilyet politikus, akinek megvan a józan esze nem tesz.